A The Great Animal Rescue Chase alapítójaként több száz hihetetlen hőssel találkozhatok, de ez váratlanul ért. Égésbe fog állni a hajad, ha olvasod ennek az embernek és ennek a kutyának a történetét, akik újra és újra felkapták egymást. Mindenképpen keresse meg a linket a történet végén, hogy további fényképeket találjon. Legyen egy nap lehetőségünk mindannyiunknak mélyen szeretni ezt…
Írta: Don Hill, Georgia
A Georgia állambeli Augustában voltam, ahol több hétig takarítottam anyám otthonát, miután számos egészségügyi probléma és szövődmény következtében nemrégiben meghalt. Ezen a vasárnapon, az utolsó ott töltött napomon, mivel körülbelül egy órára voltam az indulástól, hogy visszatérjek az északkelet-georgiai hegyek lábához, öt mentőkutyám pedig csaknem négy óra távolságra volt, kimentem az udvarra, hogy még egy utolsó pillantást vessek szüleim otthonára, és az előkertben egy nagyon öreg kutyát láttam, aki nyilvánvalóan bajban volt. Félkörben sétált, majd a földre zuhant, majd talpra küzdött, és újra megtette. Legalább háromszor láttam ugyanezt csinálni, amikor odamentem hozzá.
Ez volt a legkönnyebb megmentésem, mert ez a szegény öregfiú nem volt olyan formában, hogy elfusson előlem, de egyben a legszívszorítóbb is. Ez a szomorú, ivartalanítatlan hím a legrosszabb formában volt minden kutyánál, akit valaha láttam az állatmentésben eltöltött évek során. Lesoványodott, kiszáradt, a jobb szeme bedagadt, és kiszáradt a genny, mindkét füle erősen fertőzött és kiürült, testét nyílt sebek borították, bolhák fertőzték meg, elülső körmei pedig csaknem négy centiméter hosszúak voltak. Minden foga lekopott az ínyéhez képest, feltételezem, hogy éveken át rágta az őt körülvevő kábelt vagy láncot, és a lábpárnák rendkívül elhasználódtak és elvágtak.
Amikor meglátta az árnyékomat, megrezzent, és a földre rogyott, mintha verni készülne
Ahogy közel értem hozzá, úgy tűnt, nem hallotta, hogy közeledek, de amikor meglátta az árnyékomat, megrezzent, és a földre esett, mintha meg akarnák verni, és megborult. Leültem vele a fűre, simogattam, és halkan beszélgettem vele, amíg abbahagyta a habozást, és próbáltam biztosítani, hogy soha többé nem bántja senki, és a szenvedése véget ér. Meg akartam mutatni neki, hogy nincs félnivalója tőlem.
Korát 10 pluszra becsültem; az állatorvos, aki kezelte, később megállapította, hogy közel van a 15-höz. Felemeltem a karomba, és bevittem a kocsibeállóba, ahol volt egy kis pótkocsim, tele anyám házából származó holmikkal, amelyeket magammal vittem. Az egyik dobozban volt néhány száraz kutyaeledel és néhány rozsdamentes acél kutyatál, valamint néhány régi takaró és törölköző, így ágyat fektettem neki, majd rátettem, miközben a száraztáp egy részét vízzel kevertem, hogy megpuhuljon, tudva, hogy máskülönben nehezen tudna megenni olyan fogaival, amilyen állapotban vannak. Több órán keresztül adtam neki enni és vizet, de túl sokat enni, vagy nem akarok inni az állapota miatt. néhányat, és hazavigyem, ahol másnap reggel elvihetem az állatorvosomhoz, és emberségesen véget vethetnék a szenvedésének.
Hazahozni Roadie-t – hajtotta a fejét a combomon
Soha nem volt lehetőség elhagyni, miután megtaláltam. Ágyat fektettem neki a Jeepem első ülésére, felvettem és ráfektettem. Felkapcsoltam a pótkocsit, és elindultam hazafelé, és azon tűnődtem, vajon ez a most már mélyen alvó öregfiú visszajön-e a farmra. Alig néhány mérföldnyire az úttól felemelte a fejét, és rám nézett azzal az egyetlen nagy barna szemével, amelyet ki tudott nyitni, mintha köszönetet mondana, majd a jobb combomra fektette a fejét, ahol az egész hazaút alatt maradt, és visszaaludt.
Visszament velem a farmra, ahol kényelmesen lefektettem az istálló üres istállójába, és el akartam távolítani a többi kutyától, amíg másnap reggel el nem vihetem az állatorvosi rendelőbe. Bevittem az állatorvosi rendelőbe, és lefektettem a vizsgálóterem asztalára, teljes mértékben arra számítva, hogy az állatorvos elküldheti ezt a szegény édes öregembert egy jobb helyre. Kinyitotta egyetlen jó szemét, kinyújtotta a kezét, megérintett a mancsával, és akkor és ott tudtam, hogy ez a szegény öregfiú össze fogja törni a szívemet.
Az állatorvosi vizsgálat. Mit találnának?
Az állatorvosom megvizsgálta, és amikor végzett, azt mondta, hogy a fülgyulladás a legrosszabb, amit valaha látott, és szinte biztosra vette, hogy az öreg srác ennek következtében teljesen süket volt. Megbeszéltünk minden egészségügyi problémát, és megkérdezte, mit szeretnék csinálni. Elmondta, hogy jelenleg nem lát semmi olyan rosszat, amit ne lehetne kezelni, és úgy érzi, hogy a kutya túl sok stressz és fájdalom nélkül teljesen felépülhet, és jó életminőséget kaphat, de figyelmeztetett, hogy előrehaladott kora miatt, még ha úgy is döntünk, hogy minden problémáját kezeljük, ennek az öregfiúnak már csak hat hónapja, esetleg egy éve van hátra, és ez rajtam múlik. Látta, ahogy tétovázok, ahogy lenéztem erre a szegény öregemberre, akit megtaláltam, majd azt mondta: „Teszteljük ki szívférgességre. Túl öreg ahhoz, hogy kezelést végezzen. Nézzük meg, pozitív-e vagy sem, és akkor dönthet.” Azt mondtam, oké. „Roadie”-nak neveztem el, mert azon a napon rájöttem, hogy nyilvánvaló volt, hogy egy ideje úton van.
Miközben a szívférgesség-teszt eredményére vártam, azon próbáltam kitalálni, honnan vegyem a pénzt az összes többi problémájának kezelésére, ha szívféreg negatív lenne. Felvettem a mobilomat, és felhívtam egy közeli barátomat, aki névtelen akar maradni. Kat 5 Animal Rescue néven katasztrófaelhárítási állatmentő csoportot alapított a Katrina hurrikán nyomán. Mindent elmondtam neki Roadie-ról, és azt mondta, hogy segíteni fog Roadie kezelésének költségeiben, ha az állatorvos és én úgy döntünk, hogy helyreállíthatja a jó életminőséget.
A féregtől mentes Roadie élni akar
Az állatorvosom visszajött, és azt mondta: „Roadie-nak jelenleg sok problémája van, de a szívféreg nem tartozik ezek közé.” Nyilvánvalóan tudta, hogy aggódom a felmerülő költségek miatt, és azt mondta, ha kezelni akarom ezt az édes öregembert, minden lehetséges kedvezményt megad. Megkértem, hogy hagyjon egyedül Roadie-val néhány percre, hogy megpróbálhassam meghozni a helyes döntést. Ahogy ott álltam, és Roadie sima piszkos kabátját simogattam, rájöttem, hogy okkal került az utamba, legyen az csak hat hónap vagy akár egy év, minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy megmutassam ennek az öregembernek, aki egy életen át elhanyagolástól és bántalmazástól szenvedett, hogy valaki szereti és törődött vele, mielőtt elhagyná ezt a világot – amikor eljön a bánat, amikor eljön a bánat.
Szóval Roadie-t kezelni akarták. Öt napig az állatorvosi rendelőben maradt, ahol intravénás folyadékot és antibiotikumot adtak neki, kezelték bolhafertőzését, kiürítették a fertőzött füleit, és gyógyfürdőt kapott. Minden problémáját megoldották, és majdnem két hónapig tartott, de teljesen felépült.
Élete legjobb hónapjai… még idős korában is labdázott
Roadie hét hónapig élt a farmon velem és a többi kutyámmal és a lovakkal boldogan és élettel telve. Játszott a kedvenc labdájával, és minden este az ágyamban aludt, amíg el nem jött az a reggel, amitől rettegtem. Azon a pénteken felébredtem, hogy elvigyem Roadie-t és a többi gyereket, de nem tudott felállni és lábra állni, és azt hittem, hogy csak rossz napja van, ezért felsegítettem, és kisegítettem a dolgát, és így folytattam a hétvégén. Hétfőre a lábai még az én segítségemmel sem bírták el a súlyát, így akárcsak hét hónappal korábban, bevittem az állatorvosi rendelőbe, és az állatorvosom azt mondta, itt az ideje. A karjaimban tartottam, és sírtam, amikor Roadie elhagyta ezt a világot, de ahogy rám nézett, mielőtt a fények kialudtak volna azok mögött a nagy, gyönyörű barna szemek mögött, a szívem mélyén tudtam, hogy Roadie tudja, hogy úgy szeretem őt, ahogyan tudtam, hogy szeret engem.
Visszavittem Roadie-t a farmra, és a barátom, aki segített Roadie állatorvosi számláiban, azután segített eltemetni a farmon a kedvenc labdájával. Bementem a házba, leültem a többi kutyámhoz, hogy vigasztaljam, és napokig sírtam, ahogy most is, mesélve a történetét. Őszintén elmondhatom, hogy mindent tudok, amit most tudok, hogy újra megcsinálnám. Tudod, néhány héttel azelőtt, hogy megtaláltam Roadie-t, elvesztettem az anyámat, és Roadie, anélkül, hogy akkoriban tudtam volna, átsegített életem legsötétebb napjain, és nem anyám közelmúltbeli elvesztésére összpontosítottam. Soha nem fogom elfelejteni őt vagy azt a különleges ajándékot, amit tőle kaptam, és ritkán telik el olyan nap, hogy ne gondolnék arra, hogy a labdájával vagy a többi kutyámmal játszik, és olyan gyorsan sétál, ahogy csak tud, hogy megpróbálja lépést tartani velük, hogy ne mosolygok, vagy néha még mindig kicsordul egy könnycsepp. A Jeepemen van egy mágnes, amely úgy néz ki, mint egy kutya mancsanyoma, és azt írja ki: „Ki mentett meg kit?” Hagyom, hogy döntsön.
COMMUNITY REFLECTIONS
SHARE YOUR REFLECTION
61 PAST RESPONSES
What a loving story! It melted my heart. Mr. Hill, you surely be eternally blessed if there is a hereafter! Thank you Ms. Simpson for finding and posting this story.
Brings tears to my eyes,and they still don't stop!!!This is proof that humanity still exists
Two angels finding each other for a moment in time. How wonderful and bittersweet. Bless you sir, and RIP Roadie.
Frida, my twelve year old poodle has taught me to be more appreciative and loving. Her love and trust is unconditional.
what a beautiful story, reminds me of my dog chase, i had to have him put to sleep and it ripped my soul apart, but what came thru loseing him is my art, i have over 300 pieces and with them i want to donate half of any sales to help with our best friends in chases name. but my health is not good, and i dont know where to begin, cause i cant do it by myself, and this is all because my boy died, its for him, and because of him. i pray that god will send me a miracle, because a lot of animals could be helped. signed, needing a miracle.
I have a little rescued GSD that came into my life in the middle of a prolonged and dark, dark stretch of road ... he was in the middle of recovering from a savage case of mange, still bald on a lot of his body but the sweetest of creatures ... he had suffered abuse and was found wandering the streets and rescued from the pound by Golden State German Shepherd Rescue -- he came into my life when the gal I work for was talked into giving him a temporary foster home ... she had to leave him with me for a couple of weeks ... found out just recently, that if she had not fostered him and I had not subsequently adopted him, he would have been put down ... a year later, he is healthy, no mange, full thick fur that sheds gloriously over everything, my constant companion - certified as a service dog he goes everywhere with me, coming to work everyday ... and he has given me my life back, brought me out into the light ... I can understand Laura's feelings about "Roadie" ... Indeed - "who rescued whom?"
[Hide Full Comment]Thank you for this lovely tribute to Roadie.
Love is always a gift
A very touching story...i am in all tears...!!
I am an animal lover and have rescued many animals, most of which have been put to sleep due to old age or pain. This story has really touched my heart and I believe that given a chance, most of these animals could live a day, a month or a year extra of their lives being happy. I believe now, that we need to take time and examine an animal carefully before rushing into decisions.
They all desearve to live and be treated in a human way. All they need is our love.
<3 I cried too..:) True Love knows NO boundaries..One man and his dog..A short space in time together..But a bond OH so strong, left with an eternal love that lives on..and on..and on..:)
Your story touched me so much. Thank you for being such a wonderful, loving human being. It kills me to know how cruel people can be to the innocent. Thanks so much for giving this sweet guy those special seven months of love.
Roadie was put in your path exactly for the reason you mentioned. He was there to comfort you in your sorrow. God's ways and timing are always perfect.
Looks like Roadie was in the right place. He knew you would be there to rescue him.
good god, what a tearjerker, of course im going thru my own issues with my old dog and just finished writing a little something yesterday to help me with it emotionally. thanks for letting me know I CAN treat him for another few months or year and be with him. thank you so much for your rescue efforts, my dad has 9 rescues and it is so true that bumper sticker..who rescued who...i saw one here in charlotte, nc too.
This is truly heartwarming. I myself can relate to this. I work at an Animal Hospital, and am forced to look at the sad reality that some people just don't care about their animals. I also rescued 2 animals, and went through the same with the flea infections and a skin disease, after many months of having a hairless puppy, with the help of the Vets at work, we were able to successfully restore her back to a normal puppy, with tons of hair!, I also have the very same magnet on the back of my car. The love and bond between the owner and the animal is something that can't be explained, you just feel it.
Angels on earth don't often wear wings. You met one wearing fur and you both have been blessed. Of course I cried too - thank you.
As a owner of two dogs,my only children,I know of the love you get from a dog which is unconditional and everlasting.As a photographer I am gifted with the knowledge to photograph my "children" so that their memory will last with me.
Love this story. I cried right alingalong with Don. A generous man with a kind heart. Thank you.
Been there. What a beautiful story. Thanks for sharing...I'm crying, too.
I have been through the whole content of this blog which is
very informative and knowledgeable stuff, so I would like to visit again.
Dogs tend to love their masters more than they love themselves.Well,guess Roadie is a life time memory then.
I couldn't finish reading the story without feeling tears going down my cheek. It is a beautiful story filled with love. I am glad that Rodie was able to find a good person like you and that he in return was able to help you as well. Maybe your mom put him on your path because she didn't wanted you to suffer her departure. Animals don't ask anything but love and they love you back inconditionally. I have a 1 year old dog, named Sofi, and everytime I think of the time she will leave me I feel my heart shrinking. It's only been 10 months I have her but she has brought a lot of happiness to all my family. I can't imagine my life without her anymore.
Very moving & touching story !!
All I can say is 'ditto' to the comments. I had to put my Bella down nearly 2 years ago and still miss her so much. Like the others, I was in tears reading this story....but it was so uplifting too.
A beautiful story. Thank you.
There's a reason he just "Happened" along to your moms front lawn on just that one day you were there. He chose you and it was probably the single best choice in his life. God bless you both.
Lovely story and so glad you both helped eachother in your time of need. RIP Roadie, and your Mum. May they be together now looking after eachother and looking down at you and smiling.
stories like this make me want to cry. I have had many rescue critters in the last 40 years and it never gets easier when one has to cross over. At least Roadie knew what being loved was in his life.
Earlier this year I adopted a border collie from the local kill shelter. The info on her card had her age estimated as 9 yrs old. However upon examination by my vet it turned out she was actually at least 11, perhaps 12. She had been picked up as a stray by animal control and when I took her I was told that if I hadn't she would probably have been killed at the shelter on Monday the following week (their weekly euthanasia day). According to the vet's exam she had extremely severe arthritis in her hind legs and had probably been in pain for quite some time - pain to the extent that she moved only when it was mandatory. As a result she had lost almost all the muscle mass in her legs. I brought her home, fed her, loved her and she slept as close to the bed as she could physically get (I have a 14 year old cocker spaniel who has monopolized the majority of the bed since he was adopted at age 13). One day, after a strong rain, Cara slipped on a bare patch of mud in the back yard, fell and broke a leg so close to the hip joint that it could not be set. The only remaining option was to amputate the leg. However because of the pre-existing muscle loss she would not have been able to walk on the remaining 3 legs so I made the decision to let her go while she was under anesthesia from the attempt to set the leg. Cara had been with me for only a month at that time but during that short period she grabbed very strongly at my heart and I will mill her for a very long time.
Even with that I still do not regret the decision to adopt her as during the month she lived with me she was one of the kindest, most affectionate dogs I have ever met. Yes, I miss her but regret at my loving her is not part of that. The only regret is that I could not give her a longer time with me.
The people I fault are the ones who left her in so much pain from the arthritis that she lost the muscle mass to to lack of movement and then turned her out on the streets. Them I'd punish as strongly as I could. Cara was a beautiful dog and I still miss her.
[Hide Full Comment]beautiful and touching story... almost tears in my eyes while reading this... thank u for sharing this....
Cried the whole way through this as I know how dogs can love unconditionally and the joy they can bring at the right time. Thank you for sharing this.
Thank you, to you and Roadie!
tears. :'(
it is a very nice story.
thank you for sharing .
Dog's and Cat's are little people in Fur Coat's , with feeling's the same as we have . They , if treated with respect and love , will alway's be by your side to give comfort , over the year's I too have lost pet's I've loved dearly , and yes , cried at the loss . I am disabled and alone most day's while my wife work's and the children are in school . We have a Lab/Sheppard mix named Mocha , she is 10 m0nths old and a wonderful companion . she is easy taught and I learn from her as well . Your story touched my heart , I am sorry for your loss of Roadie, but you will have memories that will last forever , and that mean's more than anything ...
Touching story, makes me feel I need to do more with my life and help not just pets but anyone I can
This is such a beautiful story and i almost could not read it as i was about to burst into tears. It is really nice to know that we have such brilliant people out there who are willing to do anything for their animals.
God bless the lady who took care of Roadie until he went off to a better place.
Heartbreaking! Thanks for sharing this beautiful story. Everywhere in the world, dogs and animals in general help us to endure the worse in life when everyone desert you. You saved him and he saved you and it is the way it works as a matter of fact;we are all connected and we can change the world we live in by giving a helping hand to ease the suffering. You always get something back when you do it generously. It's a beautiful story about love and togetherness. I wish they were more people like you who truly care.
I can't stop crying, My babies are getting older and my oldest is having problems with her hip now. When we walk she lets me know when to stop so that we can go back home for her to rest. Stormy is our rescue pup and we bought her brother because he was so compatable with her, he is Twister. I don't even want to think of the day when I have to say goodby, they are my life!
What a beautiful story, thank you for sharing and for what you did to help. Roadie was truly an angel, and so are you Don!
You have one of the kindest heart on earth Sir.
I cried. Hats of to the Kindness in You....
Dogs are amazing. You helped him and he helped you, no strings attached, just love.
What a wonderful, tragic, bittersweet love story. My dogs were both rescues, but I know without a doubt that they have helped me more than I have ever done for them. They have licked away tears, never left my side when I was in pain, and let me know every day how much they love and appreciate me. They are God's gift to we mere mortals.
Oh my gosh. I'm balling my eyes out! That is the sweetest story. It's ironic how fate works in so MANY different ways. RIP Roadie!
I'm in tears as I read this beautiful story of compassion. It gives me hope for humanity. I'm sitting here with my rescued 8 yr. old and my rescued 8 month old dogs, who both helped me recover from the grief of losing loved ones, so completely relate. One more thing: I also have the magnet "Who Rescued Who" on my car. There's no doubt in my mind that they rescued me.
Oh my gosh, I can't stop crying. I had such a "friend" as well, and I still remember the day I had to carry her out in the sun because she could no longer walk due to her arthritis. I would come home at lunch and take her out. She loved the sun. On her last day, I went out to bring her back in, and she had passed in the moment that I went in to check on what I had on the stove. I still shed tears for my Foxy, sometimes my only companion.
You and Roadie were meant to meet each other. You helped each other through tough times. Dogs are a gift from God. Your story is sad but heartwarming. Know that the memories of Roadie will be forever in your heart.
Beautiful story and may you forever be comforted by his apirit, and memories. God bless you, yes ther are so many things to be thankful for.
I have always said my dogs rescuded me
What a beautiful story.
I lost my dog Jack so know exactly how you felt.
He's last days were happy thanks to you and his spirit will be with you always.
Thanks for sharing your story. From a little girl, I knew I would be crazy about Dogs, shunning dolls and wheeling my dog around in a pram , happy with HER sunglasses on. I am way past that time now, and my dogs have long been my family and children. I adore all Dogs and am inspired by people who care like you. Rosie
Beautiful story Don - thanks for sharing it.
all this can be done only if we don't allow the thought and the consequent anxiety about the future interfere with our present choices.
Truly heartwarming! I know of no other love that is everlasting. Even human beings get mad at each other. But dogs love you even if you are mad at them. Every time you return home, they shower their love as though you were away for a decade. Linda's heart will be blessed as she takes care of those who cannot speak for themselves. Roadie's story brings back memories of all the dogs I have lost, and brings tears in my eyes when I remember them. Thank you Linda.
how terrific that you found the means to give Roadie the medical care he needed so that you could share each other's company, even if only for a little while. insensitivity leads so many of us to disregard creatures at the end of their lives. the time you gave Roadie was very possibly the only good time he ever had. people like you make my heart happy!
Thank you - this is beautiful
One can't compare the love for a dog with any other love. It's pure, total and something more that's impossible to describe. Don, I don't know when this happened, but even if it's been years, I'm sure Roadie's spirit still occupies a corner of your heart.
I read this story of Roadie and Laura Simpson with a lump in my throat. I have loved and lost many amazing dogs (and cats as well) and this story brought all of my emotions back. But I am grateful for this story because it made me realize the blessing of all of our pets. Thank you. Sat Nam!
One of the lessons I have learned going through the different trials in my life is that the best way to "bounce back" is to do something nice for someone else. This story is a great example of just how that works. That is why we are taught that it is more blessed to give than to recieve.
A truley heart warming story and one that anyone who loves dogs can relate to. Dogs are special. They are our children in fur coats and give unening love to those who have them.
What a beautiful and touching story, it brought to mind so many animal stories and love that I have experienced in my life over the years, I am grateful that you shared this a perfect example of unconditional love...a wonderful way to enter the week of Thanksgiving....thank you.