Kórházba kerülés: COVID-19 (Vers)

Kórházba kerülés: COVID-19

Amikor manapság kilépek az ajtón

Egy kórházi műszakért

Két apró ember sír az ajtóban

A lányom és a fiam.

4 és 1 1/2

Könnyek hullanak

nagy cseppek telt, barna arcukon

Elsődleges célom, hogy figyelmen kívül hagyjam a drámaiságukat.

Hamarosan visszajövök

Az ajtó egyik oldalán vannak

És én a másikon vagyok

És sokkal szívesebben lennének az ajtó ugyanazon oldalán

A levelek között turkálva az oaklandi járdán

Hosszú séta a környéken

Hogy meglátogassunk egy japán tölgyet,

Vagy egy édesköménybokor

Vagy egy szomszéd, aki váratlanul kikukkant az ablakon.

Azonnal beismerik, hogy inkább az apjukkal szeretnének lenni.

Bárhová is megy, és bármit is hoz az

Amikor bemegyek a kórházba

Tudomásul veszem, hogy bármilyen félreértés, ami személyesen vagy

balszerencse vagy véletlen folytán elszakíthat engem

Látom felnőni a két szerelmemet

El tudom képzelni magam, mint az egyik páciensemet

úgy próbálnak levegőhöz jutni, mintha egy túl messze haladó buszt próbálnának elkapni

Úgy lélegzel, mintha lefutottál volna egy mérföldet, majd még egyet

a lélegzeted nem fog lelassulni

A belém férkőző félelem.

És nem így volt ez mindig is

Az élet olyan törékeny, mint egy magas fán függő levél, amely hamarosan a földre zuhan.

ősszel

És külön lenni

Lehet, hogy hosszabb ideig leszünk külön, mint azt bárki gondolta volna

És hogy most külön legyünk

Az életünkbe kerülhet

Amit a két kicsimtől tanulok:

Adjunk át magunkat annak az ujjongó örömnek, hogy szeretteinkkel lehetünk

És gyászolnak, amikor nincsenek a közelükben

Mi lehetne ennél őszintébb?

Vagy ami még fontosabb

Szerelmeim

***

Dr. Shamasunder és a HEAL Kezdeményezés navajo néppel kapcsolatos munkájának további kontextusáért tekintse meg az alábbi linkeket:

Háromperces műsor az NBC esti híradójában

A demokráciáról most

UCSF sajtóközlemény

Az ABC esti hírei Navajo Nation történetéről