Megváltoztathatja-e a világot Az együttérzés?

Daniel Goleman a Greater Good magazinnak beszélget új könyvéről, az Egy erő a jóért: A Dalai Láma jövőképe a világunkról címűről .

A Dalai Láma régóta találkozik és együttműködik társadalomtudósokkal – pszichológusokkal, idegtudósokkal, közgazdászokkal és másokkal, akik az emberi érzelmek és viselkedés tudományát szeretnék megérteni. Ezen együttműködések révén megismerkedett a terület kutatásaival, és arra ösztönözte a tudósokat, hogy olyan kutatási területeket keressenek, amelyek közvetlenebbül a közjó szolgálatára irányulnak.

Mivel idén lesz 80 éves, a Dalai Láma felkérte Daniel Goleman pszichológust és bestsellerírót, hogy írjon egy könyvet, amelyben felvázolja egy jobb világról alkotott elképzeléseit és a tudomány szerepét. Együttműködésük eredménye, az Egy erő a jóért: A Dalai Láma víziója a világunkról , egyszerre a Dalai Láma eszméinek fordítása és cselekvésre való felhívás.

Nemrég beszéltem Golemannal a könyvről.

Jill Suttie: Miután elolvastam a könyvét, úgy tűnt nekem, hogy a Dalai Láma jobb jövőről alkotott víziója nagyrészt az mások iránti együttérzés ápolásán alapul. Miért olyan fontos az együttérzés?

A Dalai Láma és Daniel Goleman

Daniel Goleman: Nem buddhista szemszögből beszél, valójában tudományos szemszögből. Olyan tudományos bizonyítékokat használ, mint a Stanford, az Emory és a Wisconsini Egyetem – valamint Tanya Singer Max Planck Intézetben végzett projektje –, amelyek azt mutatják, hogy az emberek képesek az együttérzés ápolására.

Ez a kutatás nagyon biztató, mivel a tudósok nemcsak az agyi képalkotást használják az együttérzést szabályozó specifikus agyi áramkörök azonosítására, hanem azt is kimutatták, hogy ezek az áramkörök megerősödnek, és az emberek önzetlenebbé és mások segítésére készebbé válnak, ha megtanulják ápolni az együttérzést – például a szerető kedvesség hagyományos meditációs gyakorlatainak elvégzésével. Ez nagyon biztató, mert alapvető fontosságú, hogy az együttérzésre erkölcsi kormánylapátként van szükségünk.

JS: A könyvedben az „izmos együttérzés” kifejezést használod. Mit értesz ez alatt?

DG: Az együttérzés nem csupán valamiféle vasárnapi iskolai kedvesség; fontos a társadalmi problémák – például a korrupció és az összejátszás az üzleti életben, a kormányzatban és a közszférában – kezelésében. Fontos a gazdaság vizsgálatában is, hogy lássuk, van-e mód arra, hogy gondoskodóbbá tegyük, és ne csak a kapzsiságról szóljon, vagy hogy olyan gazdaságpolitikát hozzunk létre, amely csökkenti a gazdagok és a szegények közötti szakadékot. Ezek olyan erkölcsi kérdések, amelyek együttérzést igényelnek.

JS: Az együttérzés tudatos meditációval fejleszthető. De azt hiszem, sokan személyes okokból kezdenek meditálni – hogy csökkentsék a stresszt és megtanulják elfogadni azt, ami van. Hogyan vezet ez társadalmi aktivizmushoz?

DG: Nem értek egyet a meditáció vagy spirituális gyakorlat céljának ilyen értelmezésével. A tudatosságnak ez a nézete figyelmen kívül hagyja a tudatosság és a mások iránti törődés hagyományos összekapcsolását – a szerető kedvesség gyakorlását, az együttérzés gyakorlását. Szerintem a Dalai Láma szerint ez nem megfelelő. A meditáció nem a társadalmi igazságtalanság passzív elfogadását jelenti; azt jelenti, hogy azt a hozzáállást ápoljuk, hogy törődöm másokkal, törődöm az áldozattá vált emberekkel, és mindent megteszek, hogy segítsek nekik. Ezt tekinti a valódi együttérzésnek, ami cselekvésben nyilvánul meg.

JS: Vannak olyan kutatások, amelyek alátámasztják azt az elképzelést, hogy a mindfulness és a társadalmi aktivizmus összefügg?

DG: Vannak bizonyítékok arra, hogy a mindfulness nemcsak megnyugtat és tisztább képet ad, hanem fogékonyabbá is tesz a bajba jutott emberekkel szemben. Egy tanulmányban, ahol az embereknek lehetőséget adtak arra, hogy segítsenek egy rászorulónak – helyet kínálva valakinek mankóval –, a mindfulness növelte azoknak az embereknek a számát, akik ezt megtették. És ha ebből kiindulva arra gondolunk, hogy bármilyen módon segítünk a rászorulókon, amikor csak lehetséges, az arra utal, hogy a mindfulness segítene. Vannak azonban még közvetlenebb bizonyítékok arra, hogy az együttérzés és a szerető kedvesség ápolása növeli annak valószínűségét, hogy valakin segítsünk. A kettő együttesen erőteljes hatást kelt.

JS: A könyvedben a Dalai Láma „érzelmi higiéniának” nevezi a dolgot – vagyis azt, hogy megtanuljuk, hogyan kezeljük a nehéz érzelmeket nagyobb ügyességgel és higgadtsággal. Azt mondja, hogy ennek ugyanolyan fontosnak kell lennie, mint a fizikai higiéniának, és hogy mindannyiunknak javítanunk kell az „érzelmi higiéniánkon”, mielőtt megpróbálnánk kezelni a társadalmi problémákat. Miért van ez így?

DG: Ez a Dalai Láma nézőpontja – mielőtt cselekednénk a világban, uralnunk kell minden romboló és zavaró érzelmünket. Ha nem, ha ezekből az érzelmekből kiindulva cselekszünk, csak még több kárt okozunk. De ha előre tudjuk kezelni a nyomasztó érzelmeinket, és nyugodtak, tisztánlátóak és együttérzőek vagyunk cselekvés közben, akkor a jó érdekében fogunk cselekedni, bármit is teszünk.

Nem arról van szó, hogy bármelyik érzelem romboló hatású lenne; a szélsőségek azok, amelyek másoknak és magunknak is árthatnak. Amikor az érzelmek rombolóvá válnak, kezelni kell őket, és nem szabad hagyni, hogy eluralkodjanak rajtunk. Például a harag: ha mozgósít, energiával tölt fel, és a társadalmi hibák kijavítására összpontosít, akkor hasznos motiváció. Ha azonban hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk, és dühbe gurulunk, és gyűlölettel telik meg, az romboló hatású, és végül sokkal több kárt okozunk, mint hasznot.

Bantam, 2015, 272 oldal .

JS: Azt hiszem, egyes embereknek nehéz felismerniük, hogy mikor késztetik őket az érzelmeik arra, hogy helytelenül cselekedjenek.

DG: Ezért létfontosságú az önismeret. Sok embert elrabolnak az érzelmeik, és fogalmuk sincs róluk, mert nem vesznek tudomást, mert hiányzik belőlük az önismeret. A meditáció és a mindfulness gyakorlása pedig fokozhatja az önismeretet, így pontosabban és tisztábban meg tudod tenni ezeket a különbségeket.

JS: A Dalai Láma egyik alapelve, amelyet a könyvében megfogalmaz, az, hogy egyetemes együttérzést kell tanúsítanunk mindenki iránt. Azt javasolja, hogy azokkal is együttérzést tanúsítsunk, akik atrocitásokat, például gyilkosságot vagy népirtást követnek el?

DG: Az egyetemes együttérzés eszményét vallja, kivétel nélkül. Efelé haladhatunk. De egy nagyon hasznos utasítást is ad nekünk: Azt mondja, tegyünk különbséget a cselekvő és a cselekedet között. Kétségtelenül ellenezzük a gonosz cselekedetet, de tartsuk fenn annak lehetőségét, hogy az emberek megváltozhatnak. Ezért ellenzi a halálbüntetést, mert az ember megváltoztathatja az életét, és ezt a lehetőséget nem szabad kizárnunk.

Az egyetemes együttérzés magas mércével mérhető, és nem hiszem, hogy a legtöbben képesek lennénk elérni. De a törődésünk körének kibővítésével közelebb kerülhetünk hozzá. Paul Ekman hosszas párbeszédet folytatott a Dalai Lámával erről, és azt mondja, hogy ez egy jó cél, de nagyon nehéz elérni. Ellentétes a természetes mechanizmusokkal, amelyek arra késztetnek minket, hogy a saját csoportunkat – a családunkat, a cégünket, az etnikai csoportunkat stb. – előnyben részesítsük. Tehát az első lépés az, hogy legyőzzük ezt a hajlamot, és elfogadóbbá és törődőbbé váljunk egy szélesebb emberkörrel szemben. A mindenkiről való gondoskodás az utolsó lépés, és nem hiszem, hogy sokan eljuthatnak idáig. De mindannyian tehetünk egy lépést közelebb.

JS: Úgy hangzik, mintha a Dalai Láma javaslatai közül sok természeténél fogva vágyálom lenne.

DG: A Dalai Láma gyakran beszél nagyratörő emberekkel, és miután mindannyiukat felrázta, azt mondja: „Ne csak beszéljetek róla, tegyetek is valamit.” Ez része az üzenetnek a könyvemben: Mindenkinek van valami, amit meg tud tenni. Bármilyen eszközöd is van ahhoz, hogy jobbá tedd a világot, meg kell tenned. Még ha nem is látjuk ennek gyümölcsét életünk során, kezdj el most.