Két Kacsa és a 7 éves hősük

Írta: Robert Knight of Kentucky

Körülbelül 7 éves koromban láttam egy pár kacsát az udvaromban. Tudtam, hogy a kacsák szeretik a kenyeret, ezért úgy döntöttem, megetetem őket, mielőtt elrepülnének. Akkor még nem tudtam, de ez a két kacsa volt az egyik legbefolyásosabb tényező abban, hogy kivé váltam ma.

Körülbelül egy héttel az első látogatásuk után a kacsák ismét utat találtak az udvaromba. Ezt furcsának tartottam, mivel a környékünkön lévő tó nem volt nagyon közel a házamhoz. Ennek ellenére újra megetettem őket, mivel csak ennyit tudtam, hogy kacsákkal tudok kezdeni.

Utána minden nap visszajöttek egy-két hónapig, és még azt is megtanulták, hogy feljöjjenek a bejárati ajtómhoz és káprázzanak, ha enni akartak. Ezután hetente egyszer-kétszer csak az egyikre esett vissza. Nem tudom pontosan, meddig tartott ez, de egy nappal egy nagy vihar után mindketten az udvaromban kötöttek ki.

Ezúttal valami rettenetesen nem stimmelt

Izgatott voltam, hogy újra együtt láthatom mindkettőjüket, ezért hoztam ki nekik extra ételt. Bár különbözőnek tűntek, izgatottnak tűntek. Nem hagyták abba a habozást, amikor kijöttem, ahogy szokott. Sőt, többet haboztak. Amikor odadobtam nekik az első kis darab kenyeret, a hím valóban felkapta, visszadobta nekem, és folytatta az eszeveszett röhögést. Aztán tettem feléjük néhány lépést, hátha meghátrálnak, mint általában, de ezúttal csak a nőstény mozdult. Ez zavarba ejtett, de a viselkedésük azokra a filmekre emlékeztetett, amelyeket akkor láttam, amikor egy állat azt akarta, hogy valaki kövesse őket. Visszamentem, elmagyaráztam anyámnak, és engedélyt kaptam, hogy megpróbáljam követni őket.

Amikor visszamentem, az udvarom sarkába költöztek, nyilván azt feltételezve, hogy lemondtam róluk. Hallották, hogy becsukódik az ajtó, és a férfi visszarohant hozzám, egész úton vacogott. Követtem őket az udvar sarkáig, lefelé az úton, a sarkon túl, egy utca túloldalán, és akkor a tó látszott. A nőstény akkor repült le a tó közelében, de a hím gyalog vitt le. Amikor a tóhoz értünk, mindketten a szélén lévő csapadéklefolyóhoz mentek, és elkezdtek kábulni bele. Odajöttem, lenéztem, és amit láttam, megdöbbentett. Hét kiskacsát láttam, körülbelül nyolc láb magasan a lefolyó alján, és csak felnézett ránk.

Segítségért futottam

Tudtam, hogy tennem kell valamit, hogy segítsek, ezért miután elmagyaráztam a kacsáknak, hogy mindjárt visszajövök, hazaszaladtam. Körülbelül 10 percbe telt, míg rávettem apámat, hogy jöjjön segíteni, de megkapta a horgászhálóját, amely egy hosszú rúdra volt rögzítve, és velem jött. Nem sokba telt, mire kihozta a hetest, de azt mondta, egy másik is van odalent. Folyamatosan ki-be úszott az alján lévő csőbe, hogy elkerülje a hálót.

Visszarohantam az utcán, és le a dombról, hogy megtudjam, hol ereszt ki a cső. Amikor megtaláltam, a kiskacsa a végén volt, de visszaijesztettem a csövön keresztül oda, ahol apám hálója volt. Ezt a kiskacsát körülbelül 20 percbe telt megszerezni, de végül sikerült. Amint elfogyott, a szülők elkísérték a kiskacsákat a lefolyó elől, és elkezdték ellenőrizni őket. Ekkor már épp ideje volt vacsorázni, így hazamentünk.

Újabb Quack az ajtóban

Másnap újabb röhögést hallottam az ajtóban. Kimentem megnézni a két kacsát és mind a nyolc kiskacsát az udvaromban. Már jobban tudtam, mint hogy megpróbáljam megérinteni őket, így csak rájuk néztem, és láttam, hogy bár sok mindenen mentek keresztül, minden rendben van. Pár perc múlva mindannyian visszasétáltak az udvaromba, és elindultak lefelé az úton, a tótól ellenkező irányba.

Soha többé nem láttam őket, ezért csak azt tudom feltételezni, hogy a gyermekeik ismételt bemutatása egyfajta köszönet és viszlát volt.

A The Great Animal Rescue Chase hozta el neked .