Powered by Love --- Egy kialakuló világnézet

Felkérést kaptam, hogy írjak egy elmélkedést, aminek a címe: Szerelem erővel ---egy feltörekvő világnézet Ez a honlapomon található, más fórumokon is terjeszti a Budapesti Klub, az Egyesült Királyságban működő Science and Medical Network és mások.

Létezik egy világnézet, amely a globális valóság minden olyan aspektusát uralja, amely befolyásolja az emberi civilizációt, a természeti világot és a bolygó éghajlati viszonyait. Ez a mennyiségi világképként foglalható össze. A kvantitatív világkép olyan mély válságban van, hogy egy összekapcsolt és kölcsönösen függő világban mély rendszerzavarokhoz, kaotikus állapotokhoz és a teljes kudarc jeleihez vezet. Ha ez a világnézet egy beteg lenne, aki ellátásban részesülne, akkor az intenzív osztályon lenne az életfenntartáson.

Van egy másik kialakulóban lévő világkép, amely az egész világ-egész rendszer perspektívájából az, hogy a születési egység pontosan úgy születik a világba, ahogyan a kvantitatív világkép az életfenntartáson: ez az univerzális paradigmaváltást jelentő világkép kvalitatív világnézetként foglalható össze.

Hogy világos legyen, ez nem a mennyiség kontra minőség vagy a minőség kontra mennyiség esete. Ma már nyilvánvaló, hogy amikor a számok az élet minden területén uralják a kimeneteleket, akkor az emberek mélyen függővé válnak tőle – elhitetik vele, hogy a mennyiség a minőséget. A kvalitatív világnézetben a számot olyan értékeknek és tulajdonságoknak kell irányítaniuk, amelyek az egészséget, a jólétet, a társadalmi harmóniát és az ökológiai fenntarthatóságot fejezik ki és testesítik meg. Azáltal, hogy a minőséget a számok irányítása alá helyezzük, rájövünk, hogy most olyan körülmények csapdájába kerültünk, amelyekben „a több mindig jobb”, így a cél mindig az, hogy több legyen, többet kapjunk és többet tegyünk.

Kiderült, hogy az embernek a számjáték tetején kell maradnia, vagy le kell szorulnia, akár egyén, akár közösség, akár nemzetállam. Ebből a szempontból a minőségi élet eléréséhez versenyezni kell az erőforrásokért, hogy előrébb juss, és ne maradj le. Felnagyítva ez a mennyiségi megközelítés hatalmas egyenlőtlenségekhez vezet a birtokosok és a nem rendelkezők között; hatalmas túlfogyasztás; hatalmas ökológiai pusztítás.

E fenntarthatatlan számszerűsített valóság intenzitását az is fokozza, hogy gyorsulást és idősűrítést hoz magával a numerikus célok eléréséhez, és kezdjük megtapasztalni a hipersebességgel való élet következményeit. A tőzsdei tranzakciók pillanatok alatt milliók életét érinthetik. Még az orvosokat, tanárokat és másokat is egyre inkább szorítja a számszerűsíthető idő, amikor a minőségi változás a cél. Nincs időnk az okokkal foglalkozni, és mindenféle helyzetben megpróbáljuk megragadni azt, aminek a leggyorsabb hatásai lesznek – még akkor is, ha ezek a hatások patchwork gyógymódokká válnak, saját káros mellékhatásaikkal.

Aztán jön valami, mint a Covid19 vírus világjárvány formájában, amely több fronton is mesterleckéket ad nekünk. Bemutatja, hogy egy összekapcsolt világban a kvantitatív megközelítés hogyan válik globális kártyavárrá: a Kínából indult vírus nemcsak több tízezer embert öl meg több tucat országban, hanem világszerte tízmilliókat rúg ki a munkából, és egész gazdaságokat tönkretesz. De feltárja a kvalitatív világkép fontos oldalait is egy kölcsönösen függő világban: grafikusan tanuljuk meg, hogyan jelenthetnek döntéseink mások számára életet vagy halált; Megtanuljuk, hogy a tudomány és az együttérzés hogyan tud szinergiában nem csak életeket menteni, hanem elmélyíteni társadalmi kötelékeinket.

Mivel a kvalitatív megközelítés fejleszti az érzelmi intelligenciát, javítja az igazán fontos dolgok észlelését. Amikor a brit miniszterelnök (eddig nem az érzelmi hányadosáról ismert) elhagyta a kórházat, miután intenzív osztályon volt a vírussal, azt mondta, hogy saját bőrén látta és tapasztalta, hogy az Országos Egészségügyi Szolgálatot valóban „a szeretet hajtja”.

A kvalitatív világkép egy ideje csendesen körülveszi az integrált megközelítést, vagyis egy olyan megközelítést, amely a szubjektív tapasztalatok mellett objektív tényeket is tiszteletben tart; amely ápolja a belső fejlődést, valamint a külső funkciót és célt a világban; amely táplálja a belső békét és a békét a világban; amely elősegíti a holizmust az elméletben és a gyakorlatban, és arra törekszik
olyan döntéseket hozni, amelyek az egész rendszer perspektívái és a mélységi tudat kozmológiája által vezérelnek. A kvalitatív világnézetet jobban érdekli a párbeszéd, mint az ideológiai dominancia, mert a párbeszéd utakat kínál mind az egyediség, mind a sokféleség megértéséhez és értékeléséhez. Ez a kvalitatív megközelítés inkább pszichológiai, semmint moralista: a kinek van igaza és kinek nincs igaza felől a megsérültek felé halad, és hogyan tudnak meggyógyulni, vagy hogyan lehetnek kevésbé megosztóak és kapcsolatilag ügyesebbek.

A kvalitatív világkép új összhangot hoz a tudomány és a nem dogmatikus spiritualitás között, valamint egy kritikai összhangot a gazdaság és az ökológia között.

A világnézetben bekövetkezett bármely jelentős változást kezdetben periférikusnak tekintettek, és a domináns paradigma érdekei ellenállásba ütköztek. Míg a valóság feltörekvő új központja a kreativitás és a belátás lenyűgöző szintjével bővelkedik, gyakran nevetségessé teszik, sőt üldözik. Bátorságra van szükség ahhoz, hogy a kialakulóban lévő paradigmán belülről éljünk és cselekedjünk, és megtestesítsük mémeit és értékeit, ahelyett, hogy kimerítené az energiát a haldokló világnézet elleni küzdelemben, amelyet mindenesetre tiszteletteljes hospice kell.

Nekünk, akik hisszük, hogy a szeretet, az együttérzés, az empátia és az altruizmus a minden egyes lény számára elérhető, végtelenül megújuló erőforrások, ennek a valóságnak inkarnációs forráspontjaivá kell válnunk. Ki kell jönnünk a rejtekhelyünkből. Igen, fel kell áldoznunk időt, pénzt, dolgokat, sőt még a hírnevet is. Abba kell hagynunk életünket és civilizációnkat a számok köré szervezni, mert ez valóban ego
amely abban rejtőzik, hogy mekkora és milyen kicsi, a soha nem elég és a féktelen növekedés kényszerében.

A jelenlegi járvány idején sokan nagy lehetőséget érzékelünk: olyan, mintha közösen zártak volna bennünket, hogy elvégezzük alapvető emberi házi feladatunkat, hogy megnyomjuk a szünet gombot hipergyorsuló életünkön, és elgondolkodjunk azon, mi az, ami igazán értékes. Ez az, hogy bejusson a szívünkbe; felfedezni, hogy embernek lenni csodálatos dolog; hogy minden emberi lény a kreativitás egyedileg kialakított folyama, amely oly tökéletesen megtervezve, hogy a megújulás közösségi folyóiba folyjon és egy nagy árapály-váltásba, amely arra késztet bennünket az elkövetkező években, hogy kijelentsük: „A szeretet hajtja? Valóban, az egészet a szeretet hajtja: minden erdő, minden tó, minden teremtmény, minden ember, minden galaxis a szeretet által vezérel, ahogyan azt megengedjük.”