William Segal: a Figyelem Ereje

A tudatos ember szerepe, hogy a fenomenális földi világot olyan energiákkal lássa el, amelyek egyébként nem jutnának el hatékonyan a világunkat alkotó teremtményekhez és egységekhez. Ahogyan az energiák helyes egyensúlya és kölcsönhatása egységet teremt, úgy jelenik meg a Lét, amikor a harmónia és az egyensúly felváltja a kaotikus egyensúlyhiányt. A Lét az univerzum Isten szeme előtt.

Figyelem   a lényegi közeg, amely feltárja az ember szunnyadó energiáit önmaga előtt. Valahányszor az ember szemtanúja a test állapotának, a gondolatok és érzések kölcsönhatásának, egy másik energiaáramlat – bármilyen csekély is legyen – utalását érzékeli. A figyelem egyszerű aktusával az ember elindítja az erők új összehangolását.

A tudatos figyelem fenntartása nem könnyű. A mozgás, a mindennapi lét kötelezettségei folyamatosan elvonják a figyelmet. Mivel nincs működési alapja, nincs otthona a szervezetben, a figyelem véletlenszerű gondolatokat, érzéseket és vágyakat szolgál, amelyek ütköznek egymással és zsarnokoskodnak.

A test részeinek vagy egészének érzékelése lehorgonyozhatja a figyelmet; egyfajta élőhelyet biztosíthat neki. Az érzékenyebbé váló struktúra segít egyesíteni a figyelmet, így kevésbé hajlamos eltérni olyan mentális csatornákba, amelyek felemésztik az erejét. Ennek következtében az érzékelések és az érzések felgyorsulnak, a felismerések megsokszorozódnak.

A figyelem erejének való megnyílás a teljesség és az egyensúly érzését kelti. Felvillanthat egy lehetőség egy olyan tudatosságra, amely mérhetetlenül felülmúlja a reaktív mechanizmusét, egy olyan tudatosságra, amely meghaladja az automatikus szubjektum/objektum válaszadási módot. A tudatos figyelem szabadon áramló, koncentráló, átalakító hatása a központok eltérő tempóit viszonylag kiegyensúlyozott kapcsolatba hozza. A gondolat, az érzés és az érzékelés egyensúlyba kerül e vibráló, harmonizáló hatás alatt.

A figyelem egy független erő, amelyet nem lehet befolyásolni az ember részei által. Minden belső zajtól megtisztítva, a tudatos figyelem egy olyan eszköz, amely kristályként rezeg a saját frekvenciáján. Szabadon fogadhatja a jeleket, amelyeket minden pillanatban sugároz egy kreatív univerzum, amely minden teremtménnyel kommunikál. A figyelem azonban nem „enyém”. Jelenlétének egy pillanatában tudjuk, hogy nem teljesen belőlenk származik. Forrását misztérium veszi körül, a figyelem olyan minőségű energiákat közvetít, amelyeket az elme nem tud megjeleníteni. Az embernek a tudatos figyelem szolgálatában kell állnia; az aktív csenddel készül fel annak megjelenésére.

CSENDES, feszültségmentes pillanatokban az ember szerkezete megnyílik az általában blokkolt energiaáramlások előtt. Ezek az energiák viszont összekeverednek a korábban befogadott anyagokkal, hogy egy szótlan, névtelen cserében a magasabb rendűt szolgálják. A figyelem nemcsak közvetít, hanem továbbít is. Adva és befogadva Isten szól az emberhez.

Az ember, miközben befogad és ad, Istennel beszél. Ahogyan az ember felépítését finomabb rezgések beáramlása által kell életre kelteni, ugyanúgy ezeknek a rezgéseknek a fenntartásához durva anyag keverésére van szükség. Az energiák tudatos figyelem közvetítésével történő felfelé irányuló átvitele nélkül a világegyetem entrópiának adná magát. Az emberben a kiegyensúlyozott figyelem legkisebb deformációja is lezárja ezt a kétirányú kommunikációt.

Egyedül az elme nem képes fenntartani. Szükség van egy ellazult testre is. A mikro- és makrokozmosz között félúton az embernek is megvan a maga szerepe. A testhez való visszatérés a figyelem felé való megnyílás gesztusa, amely – hívogatásra – készen áll kozmológiai funkciójának betöltésére.