Fritjof Capra Az életről és a vezetésről Egy fenntartható közösségért

A fenntarthatóság nem egyéni tulajdonság, hanem egy egész kapcsolatrendszer tulajdonsága.

Ez egy közösségi gyakorlat. Ez a mélyreható tanulság, amit a természettől kell megtanulnunk. Az élet fenntartásának módja a közösség építése és ápolása. Egy fenntartható emberi közösség olyan módon lép kölcsönhatásba más közösségekkel – emberi és nem emberi –, amely lehetővé teszi számukra, hogy a természetüknek megfelelően éljenek és fejlődjenek. A fenntarthatóság nem azt jelenti, hogy a dolgok nem változnak. Ez egy dinamikus koevolúciós folyamat, nem pedig egy statikus állapot.

A fenntarthatóság és a közösség közötti szoros kapcsolat miatt az ökológia alapelvei a közösség alapelveiként is értelmezhetők. Különösen irányadó elvek lehetnek a fenntartható tanulási közösségek építésében és ápolásában. Rendkívül relevánsak a vezető pozíciók betöltésében és az iskoláinkon belüli rendszerszintű változások előidézésében.

Gyakorlati közösségek

A hálózatot minden élő rendszer alapvető szerveződési mintájaként ismerik el. A biológiai rendszerek kémiai reakciók hálózatai; a társadalmi rendszerek kommunikációs hálózatok. Az elmúlt években a hálózatok nemcsak a tudományban, hanem a társadalom egészében és az újonnan kialakuló globális kultúrában is a figyelem középpontjába kerültek.

Az internet egy erőteljes globális kommunikációs hálózattá vált, és egyre több vállalat szerveződik ma kisebb egységekből álló decentralizált hálózatként. Hasonló hálózatok léteznek a nonprofit és nem kormányzati szervezetek között is. Valójában a „hálózatépítés” évek óta a politikai szervezetek egyik fő tevékenysége.

Számos informális hálózat létezik az emberi szervezeteken belül is. A szervezetelméleti szakemberek ezeket a hálózatokat „gyakorlati közösségeknek” nevezik, amelyekben az emberek kapcsolatokat építenek, segítik egymást, és személyes szinten értelmessé teszik a mindennapi tevékenységeket.

Minden szervezeten belül megtalálhatók egymással összefüggő gyakorlati közösségek. Minél több ember vesz részt ezekben az informális hálózatokban, és minél fejlettebbek és kifinomultabbak ezek a hálózatok, annál jobban képes a szervezet tanulni, kreatívan reagálni az új körülményekre, változni és fejlődni. Más szóval, a szervezet életereje a gyakorlati közösségeiben rejlik. Ezek a megfontolások azt sugallják, hogy a szervezet kreativitási és tanulási potenciáljának fokozásának leghatékonyabb módja a gyakorlati közösségek felhatalmazása.

Az újdonság megjelenése

Ha a szervezet kreativitása és tanulási potenciálja a gyakorlati közösségeiben rejlik, akkor hogyan nyilvánulnak meg ezek a folyamatok valójában ezekben az élő hálózatokban és közösségekben?

A kérdés megválaszolásához az összes élő hálózaton keresztüli energia- és anyagáramlásra kell utalnom. Az emberi hálózatokban ez az információk és az ötletek áramlását jelenti. Mindkét esetben a rendszernek nyitottnak kell lennie erre a tápanyagáramlásra a túléléshez. Az elmúlt 25 évben ennek az áramlásnak a dinamikáját részletesen tanulmányozták. Ezek a tanulmányok egy nagyon fontos felfedezéshez vezettek, ami a természet második tanulsága, amelynek az átalakulás vezetőinek tisztában kell lenniük.

Az élő rendszerek általában stabil állapotban maradnak, annak ellenére, hogy energia és anyag áramlik rajtuk keresztül, és szerkezetük folyamatosan változik. De időről időre egy ilyen nyitott rendszer instabilitási pontba ütközik, ahol vagy összeomlás következik be, vagy – ami gyakrabban – új rendformák spontán megjelenése következik be.

A rend spontán megjelenése az instabilitás kritikus pontjain, amelyet gyakran egyszerűen „emergenciának” neveznek, az élet egyik jellemzője. Elismerték a fejlődés, a tanulás és az evolúció dinamikus eredeteként. Más szóval, a kreativitás – az új formák generálása – minden élő rendszer kulcsfontosságú tulajdonsága.

Egy emberi szervezetben az emergencia folyamatát kiváltó esemény lehet egy rögtönzött megjegyzés, amely talán nem is tűnik fontosnak a megszólaló személy számára, de egy gyakorlati közösség egyes tagjai számára jelentőségteljes. Mivel számukra jelentőségteljes, gyorsan terjesztik az információt a szervezet hálózatain keresztül.

Ahogy az információ különféle visszacsatolási hurkokon keresztül áramlik, felerősödhet és kiterjedhet, akár olyan mértékben is, hogy a szervezet jelenlegi állapotában már nem tudja befogadni azt. Amikor ez megtörténik, eléri az instabilitás egy pontját. A rendszer nem tudja integrálni az új információt a meglévő rendjébe; kénytelen feladni bizonyos struktúráit, viselkedéseit vagy hiedelmeit. Az eredmény a káosz, a zavarodottság, a bizonytalanság és a kétely állapota. Ebből a kaotikus állapotból egy új rendforma bontakozik ki, amely új jelentések köré szerveződik. Az új rendet nem egyetlen személy tervezte meg, hanem a szervezet kollektív kreativitásának eredménye.

Emergencia és tervezés

Az élővilágban az élet kreativitása az emergens folyamaton keresztül fejeződik ki. A létrejövő struktúrákat – az élő szervezetek biológiai struktúráit és az emberi közösségek társadalmi struktúráit – találóan „emergens struktúráknak” nevezhetjük. Az ember evolúciója előtt a bolygó összes élő struktúrája emergens struktúra volt. Az emberi evolúcióval együtt megjelent a nyelv, a fogalmi gondolkodás és a tudat összes többi jellemzője. Ez lehetővé tette az emberek számára, hogy célokat és stratégiákat fogalmazzanak meg, és így tervszerűen hozzanak létre struktúrákat.

Az emberi szervezetek mindig tartalmaznak tervezett és újonnan létrejövő struktúrákat. A tervezett struktúrák a szervezet formális struktúrái, ahogyan azokat a hivatalos dokumentumok leírják. Az újonnan létrejövő struktúrákat a szervezet informális hálózatai és gyakorlati közösségei hozzák létre. A kétféle struktúra nagyon eltérő, és minden szervezetnek mindkettőre szüksége van. A tervezett struktúrák biztosítják a hatékony működéshez szükséges szabályokat és rutinokat. Stabilitást biztosítanak.

Az emergent struktúrák ezzel szemben újdonságot, kreativitást és rugalmasságot biztosítanak. Az emergent struktúrák adaptívak, képesek a változásra és a fejlődésre. A mai komplex szervezeti környezetben a pusztán tervezett struktúrák nem rendelkeznek a szükséges reagálóképességgel és tanulási képességgel.

A probléma nem az, hogy a tervezett struktúrákat elvetjük az emergensek javára. Mindkettőre szükségünk van. Ez a természet harmadik vezetési tanulsága. Minden emberi szervezetben feszültség van a tervezett struktúrák, amelyek a hatalmi viszonyokat testesítik meg, és az emergens struktúrák között, amelyek a szervezet élénkségét és kreativitását képviselik. A vezetők számára a kihívás az, hogy megtalálják a megfelelő egyensúlyt az emergens kreativitás és a tervezés stabilitása között.

Egy újfajta vezetés

Az emberi szervezetek kreativitása szempontjából az emergés fontosságának megértése egy újfajta vezetés kutatásához vezetett. A vezetőről alkotott hagyományos elképzelés szerint olyan személy, aki képes vízióval rendelkezni, azt világosan megfogalmazni, és szenvedéllyel és karizmával kommunikálni.

Ez továbbra is fontos, de létezik egy másikfajta vezetés is, amely az újdonság megjelenésének elősegítéséből áll. Ez a negyedik leckénk a természettől. A megjelenés elősegítése inkább feltételek megteremtését jelenti, mintsem iránymutatások adását. Azt jelenti, hogy a tekintély hatalmát mások felhatalmazására használjuk. Mindkét vezetési típusnak köze van a kreativitáshoz. Vezetőnek lenni azt jelenti, hogy víziót teremtünk, oda megyünk, ahová még senki sem ment. Azt is jelenti, hogy teret biztosítunk a közösség egésze számára, hogy valami újat alkosson.

A hatékony kibontakozás elősegítése érdekében a közösségi vezetőknek fel kell ismerniük és meg kell érteniük ennek az alapvető életfolyamatnak a különböző szakaszait. A kibontakozáshoz aktív kommunikációs hálózatra van szükség. A kibontakozás elősegítése tehát mindenekelőtt az ilyen kommunikációs hálózatok kiépítését és ápolását jelenti.

Ezenkívül nem szabad elfelejtenünk, hogy az újdonságok megjelenése a nyílt rendszerek tulajdonsága, ami azt jelenti, hogy a szervezetnek nyitottnak kell lennie az új ötletekre és az új ismeretekre. Az újdonságok megjelenésének elősegítése magában foglalja ennek a nyitottságnak a megteremtését – egy olyan tanulási kultúra elősegítését, amelyben a folyamatos kérdezést ösztönzik, és az innovációt jutalmazzák.

Az újdonság megjelenését megelőző kritikus instabilitás megtapasztalása bizonytalansággal, félelemmel, zavarodottsággal vagy önbizalomhiánnyal járhat. A tapasztalt vezetők ezeket az érzelmeket a teljes dinamika szerves részeként ismerik fel, és bizalom és kölcsönös támogatás légkörét teremtik meg.

A változási folyamat során néhány régi struktúra széteshet, de ha a támogató légkör és a kommunikációs hálózatban a visszacsatolási hurkok továbbra is fennállnak, akkor valószínűleg új és értelmesebb struktúrák jelennek meg. Amikor ez megtörténik, az emberek gyakran csodálatot és örömöt éreznek, és most a vezető szerepe az, hogy elismerje ezeket az érzelmeket, és lehetőséget biztosítson az ünneplésre.

A vezetőknek képesnek kell lenniük felismerni a felmerülő újdonságokat, megfogalmazni azokat, és beépíteni a szervezet tervébe. Nem minden felmerülő megoldás életképes azonban, ezért egy olyan kultúrának, amely támogatja a felmerülő újdonságokat, magában kell foglalnia a hibázás szabadságát. Egy ilyen kultúrában a kísérletezést ösztönzik, és a tanulást ugyanolyan értékelik, mint a sikert.

Következtetés

Az emberi szervezetekbe életet lehelni a gyakorlati közösségeik felhatalmazásával nemcsak rugalmasságukat, kreativitásukat és tanulási potenciáljukat növeli, hanem a szervezetben dolgozó egyének méltóságát és emberségét is erősíti, mivel képesek kapcsolatba lépni önmagukban ezekkel a tulajdonságokkal. Más szóval, az életre és az önszerveződésre való összpontosítás felhatalmazza az ént. Mentálisan és érzelmileg egészséges munka- és tanulási környezetet teremt, amelyben az emberek úgy érzik, hogy támogatást kapnak saját céljaik elérésében, és nem kell feláldozniuk integritásukat a szervezet céljainak elérése érdekében.

***

További inspirációért csatlakozz a szombati Awakin Callhoz, ahol a neves író, fizikus és rendszerelméleti szakértő, Fritjof Capra vesz részt. Jelentkezés és további részletek itt.