Az olvadásra várva

Körülbelül ilyenkor, a hosszú télben, kezdek vágyakozni a tavaszra. Márciusra hajlamos vagyok egy kicsit unalmassá válni a tél szépségével szemben. Bár az imáim és a meditációm nyitva tartják a szívemet, hogy elismerő szemmel lássam az idő és az évszakok múlását, leginkább csak azt kívánom, bárcsak vége lenne a hideg napoknak. Ahogy a föld elkezd olvadni, gyakran szeretnénk, ha ez a folyamat felgyorsulna. Vágyom a tavaszi szellőben lobogó, ragyogó virágokra és a verandán eltöltött meleg nyári estékre.

Bár a téllel szembeni türelmetlenség emberi dolog, mégis megállok egy pillanatra, és eszembe jut, hogy lassan kell haladnunk az évnek ebben az időszakában. Ha átsiettetjük az évszakok változását a természetben és az életünkben, akkor azon kapjuk magunkat, hogy elszalasztjuk a tél és a tavasz közötti határt, annak fontos tanulságaival együtt.

Mi a természetes célja és szimbolikája ennek az olvadási időszaknak? A kétségbeesés és a remény közötti helyen találjuk meg az olvadás szépségét. Itt van bennünk különösen erős a Teremtő Élet, vagy ha úgy tetszik, Isten. Ez az élet termékeny helye, ahol életre kelhetünk az elvesztett dolgok és a befogadásra még nem nyitottuk meg magunkat vágyakozásunk ürességében. Az olvadás a lehetőségek termékeny helye. Évszakok szerint ez az az időszak, amikor a megkeményedett magok megpuhulnak a csírázáshoz. A rétegződés a kertészeti kifejezés arra a fagyási és olvadási folyamatra, amely elhasználja a magot, és felkészíti az új életre. E fagyás és olvadás nélkül a mag embriója nem fogja legyőzni a nyugalmi állapotot és kicsírázni. Ez a nehéz folyamat, a régi énhez való haldoklás okozza a repedéseket a mag héjában, és arra ösztönzi, hogy a tápanyagok és a fény felé haladjon. Végül ebből a nehézségből fakad az új élet szépsége.

Lelkünk története sem sokban különbözik ettől. Szeretjük a kényelmet, és természetesen igyekszünk mindent változatlanul tartani. De ha ideális, könnyű körülmények között maradnánk, talán kevés motivációnk lenne a fejlődésre. Nem arról van szó, hogy bűntudatot kellene éreznünk a kényelem keresése miatt; egyszerűen csak arról van szó, hogy bármennyire is próbálkozunk, a dolgok az élet során a kényelem és a kellemetlenség körforgásaiban változnak. Egyszerűen így mennek a dolgok. Az olvadás egy felhívás arra, hogy „jöjjünk ki a szunnyadó állapotból”.

Így hát idén márciusban, ahelyett, hogy átsiklanék az olvadáson, inkább ráérek, és felismerem, hogy bármilyen mélynek vagy hosszúnak is tűnik a fagy – spirituálisnak vagy anyaginak –, a Teremtő Jelenlét Misztériuma ott van az olvadásban, hogy új növekedésre hívjon minket. Hasznos emlékezni arra, hogy megkeményedett héjaink feltörnek a nehéz dolgokban, és hogy ez arra indíthat minket, hogy spirituális tápanyagokért és a legmélyebb szeretet fényéért nyúljunk. Ne feledd, bármilyen sokáig is tart a változás az évszakokban vagy önmagadban, öleld magadhoz az utazást. Új élet jön.

***

Három klasszikus vers, amelyek a télből tavaszba való átmenet különböző aspektusait boncolgatják...

Az olvadás

Láttam, ahogy a polgári nap megszárítja a föld könnyeit –

- Henry David Thoreau

Mielőtt a tavaszra gondoltál volna

Mielőtt a tavaszra gondoltál volna,
Kivéve feltételezésként,
Látod, Isten áldja a hirtelenségét,
Egy társ az égben
Független árnyalatokból,
Egy kicsit időjárás sújtotta,
Lelkesítő öltözékek
Indigó és barna színben.

Dalok példányaival,
Mintha neked kellene választanod,
Diszkréció az intervallumban,
Meleg késésekkel megy
Valamelyik felsőbbrendű fához
Egyetlen levél nélkül,
És örömujjongásban kiált senkinek
De a szeráfi énje!

- Emily Dickinson

[olvad a hó]

Olvad a hó
és a falut elöntötte az árvíz
gyerekekkel.

-- Kobayashi Issa, fordította: Robert Hass

***

Virginia May Drotar és férje, Duane Drotar a Shadowbrook alapítói és gondozói, egy kezdő, transzformatív közösségépítő kísérletnek Ohióban. A Shadowbrook mindenféle anyagi helyzetű és hátterű ember számára szól, „ahol a csend és az árnyék működik, a kölcsönös csere és az igazságosság újjászületése, valamint az egész ember jóléte és szolgálata metszi egymást”. A Shadowbrook vezérfonala, ahogyan látják, az, hogy „különleges adottságainkat és szakértelmünket egy olyan kollektív tevékenységgé szervezzük, amely egymás és a tágabb világ javát szolgálja. Inkubátorként és menedékként is működnénk, meghívva azokat, akik hozzájárulni szeretnének a társadalmi távolságtartás és az elkülönülés idején egy olyan kollektív kísérlethez, amely bátran tesz lépéseket annak a kapcsolati kultúrának a megteremtése érdekében, amely eddig elkerülte a figyelmünket”.

Csütörtökön, (ma!) május 25-én, 13:30-kor (PST) csatlakozz egy meghitt körhöz Virginiával és Duane-nel, hogy többet megtudj közös útjukról, törekvéseikről és a Shadowbrookkal kapcsolatos terveikről. Jelentkezés és további részletek itt.