Versek Egy Egyszeri rabtól

„Ra Avis versei a bebörtönzése során szerzett tapasztalataira és a hazatérő állampolgárként megtett útjára reflektálnak. Ra díjnyertes blogger és író. Egykor volt rab, vonakodva optimista özvegy és generációs történetmesélő.” Két erőteljes versét osztja meg itt.

Kipirult

A megyei börtönben erősen húzzák a vécék a vizet,
elég nehéz ahhoz, hogy zúzódást hagyj magad után, ha túl lassú vagy.

Egyszer túl lassú voltam, de megtanultam gyorsabb lenni.
Itt tanultam meg gyorsan gondolkodni.
Megtanultam sietni, sietni,
siess
és várj.

Vártam, hogy használhassam a fürdőszobát
20 órán át, miután először megbilincselték a csuklóimat.
Gondolataimba merülve ültem
trón helyett,
és párolt.

Kevesebb mint egy évvel később pörköltet főztem,
és egy szemeteszsákkal bélelt vécében tárolta.

A börtön egy üres hely
így hát megtettük, amit tudtunk –
súrolt, és
súrolt, és
valami szívmelengetővel töltötte ki a negatív teret.

Egy másik megyében a lányok kiürítik a vécéiket
állandóan, ahogy az időt is.
A második emeleten kaptak szállást,
és a fiúkat lent szállásolják el.
Ha kiüríted a vécéket, akkor beszélhetsz rajtuk keresztül.
Flörtölj rajtuk keresztül.
Ígéret rajtuk keresztül.

Így jutnak túl a megpróbáltatásaikon,
inkább egy helyet választanak, ahová a szerelmüket helyezhetik
egy hely felett, ahová letehetik
hulladék.

Annyi hulladék van.
Az egészet leöblítjük.

WC-papírból készült csempészáru virágok
és a tegnapi hírek,
öblítse le.

Az a plusz melltartó, a cigaretták, amiket csináltál
teából és a Biblia csíkjaiból.
Öblítsd le.

Be vagyunk zárva,
néha napokig egy cellában.

A börtönben a WC-k egyszer húzódnak le,
aztán még egyszer,
aztán percekig megint nem.

Az első öblítés udvariassági jelzés,
a második, aki befejezi,
de ha rosszul időzítesz,
Te és a cimborád megfulladtok a szagtól.

A WC-k három lábnyira vannak az emeletes ágytól
ahol az arca nyugszik.
A pír felébreszti majd éjszaka,
és beléd fog látni
minden alkalommal, amikor tisztára törlöd magad.

De úgyis törölgetni kell.
Annyi hulladék van.

A megyében elzárták a vizet,
és nem mondta el nekünk.

Aznap este vadul öblített a vécé, amikor visszajött a víz.

Riadtan keltem fel a priccsemről,
és letört egy foga.

Kitakarítottam a lepattant WC-ket,
és a tűzoltóparancsnokok által használt illemhelyek,
és szinte mindegyikük kesztyű nélkül
mert a hulladék része voltam.
Elvörösödtem.

Könyörögtem WC-papírért, és
meztelenre vetkőztették, miután ígéretet tett rá
hogy a szobámban nem volt semmi.

A mellettem lévő cellában lévő nő megette a sajátját,
Gyanítom,
és amikor a jelvények már nem adtak neki semmit,
Becsempészném a lepedőket az ajtaján,
és a szeme megtelt könnyel
a hála.

Nem volt egy kedves ember (még),
de sosem hittem, hogy ő egy szemétláda,
mindegy, mit mondtak.

Nem öblíted le az embereket,
lehúzod a dolgokat.

Kiöblítettem egy fogkrémes tubust
tele kokainnal,
több tucat almacsutka,
és-
azon a napon, amikor azt mondták, hogy özvegy vagyok –
amikor azt mondták, hogy kifutott az idejéből, miközben én büntetésben voltam –

Elpirultam
minden, amit írtam
mivel azok a bilincsek
először a csuklómat érintette.

Hogy elmenjek a temetésére
Egy WC felett álltam
és bepisilt,
egy nő, akivel aznap reggel találkoztam
nézem a patakot, amint leszáll
egy apró műanyag tartályban.
Leragasztotta
és ráírtam a nevem.
Nem az, amelyik számtalan generációra visszanyúlik,
De az, amelyik nem más, mint egy gróf.
WF0124.

Micsoda pazarlás.

Mindent magamban tartottam,
és mindent maga mögött hagyott,
de kinyitottam a szemem
hogy láthassam.

Annyi hulladék van,
így
sokkal
hulladék.

Csupa zúzódás,
de csak egy részét
kipirulások.

***

Halisten

Az orvos megkért, hogy álljak fel a mérlegre,
& az idegen megkérdezi, miért kerültem börtönbe,
& mindketten megpróbálnak súlyemelés nélkül lemérni,

de ezt csak az orvos ismeri el.

A csapos tölt magának egy pohár bourbont,
& az idegen megkérdezi, miért kerültem börtönbe,
& mindketten próbálják elnémítani magukat a hallottakra,

de csak a csapos ismeri el.

Az egész város jegyeket vesz, hogy etesse az egyszárnyú sast,
& az idegen megkérdezi, miért kerültem börtönbe,
& mindenki csak a hibát próbálja meglátni.

Látni egy törött madarat,
lenyűgöz egy szabad, röpképtelen dolog.

Hogy kifacsarjon egy kis halat, és csillapítsa a nagy étvágyat.

Senki sem akar az etetésről gondolkodni,
kivéve a sorban álló kislányt, aki tudni akarja, milyen bűn érdemli ezt,
ez a haldoklás,
ez a haldoklás,
ez a haldoklás
lassan egy műsorra.

A felnőttek nem törődnek vele, de a halak hallják.

A hal imádkozik, hogy abbahagyja az okok keresését,
a hal imádkozik, hogy a kegyetlenséget oktalannak találja,
hal imádkozik, ő, a természet nagy kezű lánya, kijavítja ezt a torzulást.

de a kislány úgy dönt, hogy sorban akar maradni.

Halhúst és imát tép, hogy etesse a sast,
& az idegen megkérdezi, miért kerültem börtönbe,

& mindkettő
csak a lehetőségre várnak, hogy lemoshassák a kezüket a vértől,

de az idegen csak sorban akar maradni,
és nem tudja, hogyan ismerje el.

***
Ra blogjából

Nemrégiben segítettem kurálni egy csoportnak, a Liberated Arts Collective-nak, amellyel együtt dolgozom. Részt vettünk a The Other Art Fair nevű nagyszabású virtuális eseményen, és a standunkat a rendszer által érintett művészek munkáinak szenteltük. A regisztráció ingyenes. https://www.theotherartfair.com/la/virtual-editions/ A vásár még néhány napig tart. [Április 4-ig]