Back to Stories

Anyagi világ: Portré a világ javairól

Mi köze a japán kitömött játékoknak a Bibliához és a mali gyermekhalandósághoz?

Régóta rajongói vagyunk Peter Menzel fotóriporternek, akinek vizuális antropológiája megragadja az emberiség társadalmi-gazdasági és kulturális spektrumának lenyűgöző ívét. A Hungry Planet ésa What I Eat alkotása figyelemreméltó grafikai ékesszólással ábrázolta a világ megélhetését, ma pedig rátérünk néhány legkorábbi munkájára, amely ugyanezt teszi a világ menedékéért: Anyagi világ: Globális családi portré – az élet magával ragadó vizuális időkapszula 30 országban, a világ 16 vezető fotósa által örökítette meg.

Menzel mind a 30 országban talált egy statisztikailag átlagos családot, és az otthonukon kívül fényképezte le őket, minden holmijával együtt. Az eredmény egy hihetetlen, kultúrákon átívelő paplan a javakból, a haszonelvűtől a szentimentálisig, felfedi, hogy milyen sokrétű és változatos módon használjuk a „cuccokat” a világ és a benne elfoglalt helyünk értelmezésére.

Szomáliában a polgárháború alatt és Kuvaitban, közvetlenül az első Bush-háború után szabadúszóként dolgoztam, elég intenzív tapasztalataim voltak, amelyek miatt az Egyesült Államokban az élet meglehetősen sekélyesnek és feleslegesnek tűnt. Egyik kora reggel az irodámban ülve, az NPR-t hallgatva, amivel szeretek minden napom kezdeni, egy csodálatos darabot hallottam Madonna önéletrajzi könyvének marketingjéről. A könyv szenzáció volt az Egyesült Államokban A rádióriport Madonna éneklésével zárult: „Materiális világban élek, és csak egy anyagi lány vagyok”, vagy valami közeli dolog. Azt hittem, helytálló. Egy idióta kapitalista, öntörvényű társadalomban élünk, ahol egy popsztár élete fontosabb, mint a közelgő éhezés, taposóaknák és gyerekkatonák Afrikában, vagy érdekesebb, mint a világ legnagyobb ember okozta természeti katasztrófája a közel-keleti olajmezőkön.” ~ Menzel Péter

Kína: A Wu család

Ennek a kiterjedt családnak a kilenc tagja egy 3 hálószobás, 600 négyzetméteres lakásban él a vidéki Yunnan tartományban. Nincs telefonjuk, két rádión és a család legértékesebb holminján, a televízión keresztül kapják a híreket. A jövőben azt remélik, hogy egy 30 hüvelykes képernyővel, valamint videomagnóval, hűtőszekrénnyel és olyan gyógyszerekkel rendelkeznek, amelyek leküzdhetik a tavaikban tenyésztett pontyok betegségeit. Nem szerepel a képen a 100 mandarinfájuk, a zöldséges foltjuk és három malacuk.

Egyesült Államok: A Skeen család

Rick és Pattie Skeen 1600 négyzetméteres háza a texasi Pearlandben, Houston külvárosában, egy zsákutcában fekszik. A 36 éves Rick most kábeleket köt egy telefontársaságnak. A 34 éves Pattie egy keresztény akadémián tanít. A fotósok egy cseresznyeszedőben emelték fel a családot, hogy minden holmijukba beleférjen, de így is ki kellett hagyniuk egy hűtőszekrény-fagyasztószekrényt, videokamerát, famegmunkáló eszközöket, számítógépet, üveglepkegyűjteményt, trambulint, horgászfelszerelést és többek között azokat a puskákat, amelyeket Rick szarvasvadászathoz használ. Annak ellenére, hogy birtokuk van, semmi sem olyan fontos Skeenék számára, mint a Bibliájuk – ez érdekes ellentét a szellemi és az anyagi értékek között.

India: A Yadev család

A 25 éves Mashre Yadev 17 évesen szülte első gyermekét, és jelenleg összesen négy gyermek édesanyja. Minden reggel vizet merít a kútból, hogy nagyobb gyerekei mosdathassanak iskola előtt. Fatűzön főz egy ablaktalan, hatszor kilenc méteres konyhában, és az ilyen munkaigényes háztartási munkák hajnaltól alkonyatig elfoglalják. Férje, Bachau (32) nagyjából heti 56 órát dolgozik, amikor talál munkát. A nehéz időkben a családtagok több mint két hétig éltek kevés étellel. Minden, amit birtokolnak – köztük két ágy, három zacskó rizs, egy törött kerékpár és legbecsesebb tárgyuk, a hindu istenek lenyomata – megjelenik ezen a fényképen.

Japán: Az Ukita család

A 43 éves Sayo Ukitának viszonylag későn születtek gyermekei, mint sok japán nőnek. Legkisebbik lánya most óvodába jár, még nem terheli a vizsgák és a szombati „csomósiskola” nyomása, amellyel kilencéves nővére nehezedik. Sayo rendkívül jól szervezett, ami segít neki kezelni gyermekei elfoglaltságait, és fenntartani a rendet 1421 négyzetméteres tokiói otthonukban, tele ruhákkal, készülékekkel és rengeteg játékkal lányai és kutyája számára. Annak ellenére, hogy a modern élet minden kényelmével megvan, a család legbecsesebb tulajdona a gyűrű és a kerámia öröksége. Jövőre vonatkozó kívánságuk: nagyobb ház több tárolóhellyel.

Mali: A Natomo család

Ebben a nyugat-afrikai országban gyakori, hogy a férfiaknak két feleségük van, ahogy a 39 éves Soumana Natomo teszi, ami növeli utódszámukat, és növeli az esélyüket arra, hogy idős korukban eltartsák őket. Soumanának immár nyolc gyermeke van, feleségeinek, Pama Kondónak (28) és Fatouma Niangani Tourénak (26) valószínűleg még több lesz. Az azonban, hogy ezek közül a gyerekek közül hányan maradnak életben, bizonytalan: Mali csecsemőhalandósági rátája a világon a tíz legmagasabb közé tartozik. A képen nem szereplő tárgyak: Egy másik mozsár és mozsártörő gabonák ütésére, két fa matracplatform, 30 mangófa ​​és régi rádióelemek, amelyeket a gyerekek játékként használnak.

Az eredetileg 1995-ben kiadott Material World egy hatalmas vállalkozás volt, amely 600 000 dollárba került Menzelnek, amit a háza refinanszírozásával, az összes hitelkártyájának maximalizálásával és a barátoktól kapott különféle kis kölcsönök foltozásával semmisített meg – ez már önmagában is bravúr, és furcsa metabizonyítékok az anyagi világról, amelyben élünk, ahol még a túlzott anyagi költségek és a túlzott társadalmi kommentár létrehozása is megvan.

Kitűnő kísérő olvasmányként pedig lásd Menzel 1998-as folytatását, a Women in the Material World -et , amely egy lenyűgöző pillantást vet az emberi család még bensőségesebb aspektusára.

[A cikkben szereplő összes képet Peter Menzel készítette a PBS-en keresztül | www.menzelphoto.com ]

Share this story:

COMMUNITY REFLECTIONS

5 PAST RESPONSES

User avatar
Cecilia Jan 23, 2014
Thanks this reminder of my past experiences which have educated me to how unimportant material stuff is! I have had the job of after death of loved ones, clearing out there stuff, which they wouldn't let go of while on this earth, none of it gave them the joy of peace and love. Also there younger generation didn't want any of it, which they regarded as family treasures. I should say the odd thing of value was argued over so perhaps some stuff being kept was right, yet! In saying that it brought discord between the close family. So not really is stuff part of our life on this beautiful planet. The maker of this earth gave us it all, the beauty, food, materials to live, a mind to be educated, yes the rest is up to us as individuals just to buy or obtain the material things to enhance our well being and our families. What a fine balance that is. perhaps if we could all keep to that, then to the third world we could pass on a share of what we have accumulated. Blessed then we would all... [View Full Comment]
User avatar
Rob Wolford Dec 30, 2013

I've been many places in America, both wealthy and poor. I have been many places in Europe, both wealthy and poor. I have been to a handful of places in Central America and the Middle East, all very poor. The experience indictes that the manifest need of the human population to increase its "wealth of posessions" seems innate and universal with only a handful of individual exceptions.

User avatar
Kristin Pedemonti Dec 24, 2013
It's interesting to compare and contrast. I would have liked to have seen beyond stereotypes though and compared equally across.... I do get the point; we have waaaaay too much stuff in much of the developed world and place too much importance on possessions rather than on relationships with People. I've traveled in Central & South America, Africa, Europe and throughout the US; what I've witnessed most in the US is a HUGE pressure to Have More rather than enjoy what one's already got. And in other parts of the world there is this insane pressure to emulate us in the West. I find that sad. Honestly, what happened for me was when I arrived home after my first trip to Central America in 2005, I promptly sold my home and most of my possessions to create/facilitate a volunteer literacy project and offer the skill set I had to try to make life just a little brighter for someone else. I realize how little my possessions meant to me and how little I truly needed to be happy and fulfilled. ... [View Full Comment]
User avatar
Marc Roth Dec 16, 2013

I don't know if this article was "trying to do" anything, but I would love to see more people drag everything out on their front lawn, take a photo of it, contemplate it and see what they do tomorrow. How weird would it be if we all did this at home at least once in our life? I'm glad I saw this.

User avatar
Jester2012 Dec 16, 2013

I understand what this article is trying to do. But comparing first world countries to third world countries is comparing countries that can afford luxuries compared to those who cannot. I do not see how that is suppose to change someones mind to change their materialistic ways. If someone can afford it they will buy it, if they so choose.