Az egyszerűség Lelki bölcsessége

A keleti spirituális hagyományok, mint a buddhizmus, a hinduizmus és a taoizmus, szintén az anyagi mértékletesség és a spirituális bőség életére ösztönöznek. A taoista hagyományból származik ez a Lao-ce mondás: "Aki tudja, hogy van elég, az gazdag."

A hindu hagyományból Mahatma Gandhi, az India függetlenségének kivívásában szerepet játszó spirituális és politikai vezető ezt írta: "A civilizáció a szó valódi értelmében nem a szükségletek megsokszorozásából, hanem a szükségletek szándékos és önkéntes csökkentéséből áll. Ez önmagában is elősegíti az igazi boldogságot és elégedettséget." Gandhi úgy érezte, hogy szükségleteink mérséklése megnöveli képességünket, hogy mások szolgálatára álljunk, és ha szerető szolgálatot teszünk másoknak, megjelenik az igazi civilizáció. A hindu hagyományban is megtalálható a „nem birtoklási hajlandóság”, vagyis az, hogy csak azt vegyük el, amire szükségünk van, és találjunk megelégedést a kiegyensúlyozott életben.

Az anyagi túlzás és a nélkülözés közötti középút talán legfejlettebb kifejezése a buddhista hagyományból származik. Míg a buddhizmus elismeri, hogy az alapvető anyagi szükségleteket ki kell elégíteni ahhoz, hogy kiaknázzuk lehetőségeinket, anyagi jólétünket nem tekinti öncélnak; hanem eszköz a mélyebb természetünkre mint szellemi lényekre való ráébredéshez. A buddhizmus középútja egyrészt az esztelen materializmus, másrészt a szükségtelen szegénység között mozog. Az eredmény egy kiegyensúlyozott életszemlélet, amely harmonizálja mind a belső, mind a külső fejlődést.

Görög nézetek

Szókratész, Platón és Arisztotelész felismerte az "arany középút" fontosságát, vagyis az életen át vezető középút, amelyet nem túlzás vagy hiány jellemez, hanem elégséges. Az anyagi világot nem elsődlegesnek, hanem eszköznek tekintették – a gondolatok és szellemek kiterjedtebb világáról való tanulásunkat szolgálónak. Arisztotelész a kiegyensúlyozott életet részesítette előnyben, amely anyagi oldalon mértékletességet, intellektuális oldalról pedig erőfeszítést foglal magában. Azt mondta, hogy a "mérsékletet és bátorságot" akár a túlzás, akár a hiány tönkretette, és csak az arany középutat követve lehet megőrizni.

Puritán nézetek

Paradox módon bár az Egyesült Államok a világ leghírhedtebb fogyasztói nemzete, az egyszerű életnek erős gyökerei vannak az amerikai történelemben. A korai puritán telepesek behozták Amerikába "puritán etikájukat", amely a kemény munkát, a mértékletes életmódot, a közösség életében való részvételt és a lelki dolgok iránti állhatatos odaadást hangsúlyozta. A puritánok az arany középutat is hangsúlyozták, mondván, ne vágyjunk több anyagi dologra, mint amennyit hatékonyan fel tudunk használni. A New England-i puritánoktól kapjuk a mondást: "Használd fel, viseld el, csináld meg vagy nélkülözd."

Quaker nézetek

A kvékerek erős befolyást gyakoroltak az amerikai karakterre is, különösen azzal a meggyőződésükkel, hogy az anyagi egyszerűség fontos segítség a spirituális tökéletesség felé való fejlődésben. A puritánokkal ellentétben az emberek közötti egyenlőség erős érzése elősegítette a vallási toleranciát. A kvékerek hangsúlyozták a kemény munka, a józanság és a takarékosság erényeit. Bár természetesnek tartották, hogy valaki élvezi munkájuk gyümölcsét, azt is felismerték, hogy a Földön való tartózkodásunk rövid, és az embereknek szeretetük és figyelmük nagy részét az örök dolgokra kell fordítaniuk.

Transzcendentalista nézetek

A transzcendentalista gondolkodás az 1800-as évek elején-közepén virágzott Amerikában, és Ralph Waldo Emerson és Henry David Thoreau élete és írása a legjobb példa rá. A transzcendentalisták úgy gondolták, hogy a spirituális jelenlét áthatja a világot, és egyszerűen élve könnyebben találkozhatunk ezzel a létfontosságú életerővel. Emerson számára a Transzcendentális ösvény az önfelfedezéssel kezdődött, majd "az én szerves szintéziséhez vezetett az őt körülvevő természeti világgal".

A transzcendentalisták tiszteletteljesen viszonyultak a természethez, és a természeti világot az isteni kapunak tekintették. A természettel való közösséggel Emerson úgy érezte, hogy az emberek „Isten szerves részeivé válhatnak”, ezáltal felismerve az istenivel való egység végső egyszerűségét. Thoreau az egyszerűséget is a magasabb cél eszközének tekintette. Bár azt mondta, hogy az ember "arányosan gazdag a dolgok számához képest, amelyeket megengedhet magának, de nem is beszélve arról, hogy valaki milyen konkrét módon élt egyszerűbb életet". Ehelyett jobban érdekelte az a gazdag belső élet, amelyet a zavartalan szemlélődéssel lehet megszerezni. Mind Emerson, mind Thoreau számára az egyszerűségnek inkább a szándékaihoz volt köze, mint a sajátos tulajdonához.

Ahogy ezek a példák is mutatják, az egyszerű élet nem egy új társadalmi találmány – értéke már régóta ismert. Újdonság az, hogy sürgősen reagálni kell azokra a gyökeresen változó anyagi és ökológiai körülményekre, amelyek között az emberiség a modern világban találja magát. Bármilyen néven is, az "egyszerűség" visszakövetelhető a virágzó jövő felé vezető útként. Hogyan szolgálta életútját az egyszerűség?