Az együttérzésről, a kiegyensúlyozottságról és Az állandótlanságról

Oszd meg az emberek fájdalmát, ne a szenvedésüket

Ahogy a belátásnak is sok aspektusa van, úgy van ez a szolgálattal is. Csak egyetlen aspektusról szeretnék beszélni – az együttérzésről.

Az együttérzés kétféleképpen gyakorolható: finoman és nyíltan. Finoman szolgálhatod bárkit, akivel kapcsolatba kerülsz, ha hagyod, hogy a mérge és a fájdalma mélyen rezonáljon benned, és teljesen átéled, hogy ne váljon szenvedéssé benned. Ez az egészséges alternatívája mind a közönyös közönynek, mind az elgyengítő behálózódásnak.

Ez a finom szolgálat az önfelszabadulási folyamat természetes kiterjesztése. Megtisztítottad a saját fájdalmadat azáltal, hogy önként, tudatosan és higgadtan megtapasztaltad. Most, a mindennapi interakciók során megnyílsz mások fájdalma előtt. De tudatosságot és higgadtságot alkalmazol rá, ahogyan az benned rezonál. Azzal, hogy ilyen felszabadult módon megtapasztalod egy másik ember fájdalmát, finoman, tudat alatt segítesz neki is ugyanezt tenni. Az emberek szeretnék, ha a közeledben lennél, de nem tudják pontosan megmondani, miért. Ennek az az oka, hogy a tested folyamatosan szótlan prédikációt hirdet mindenkinek, akivel kapcsolatba kerülsz, még akkor is, ha csak alkalmanként. Mélyen kielégítő megosztani (közösíteni) a fájdalmat (szenvedélyt), de nem osztani a szenvedést.

A finomságok jelentősek, de nyíltabb, kézzelfoghatóbb módon is kell szolgálnunk. Ennek a nyílt szolgálatnak a formája személyes érdeklődésünktől és képességeinktől, valamint a kultúra normáitól függ, amelyben élünk. Egyesek számára a családnevelésben nyilvánul meg. Mások számára társadalmi cselekvés vagy segítő szakmák formájában jelentkezik. Egyesek különleges erők, például a gyógyítás képességének használatával fejezhetik ki. Sokak számára a nyílt szolgálat a tanítás és az emberek spirituális gyakorlatának támogatása formájában valósul meg.

- A "Meditáció: Szökés az életbe" című könyvből, egy interjú Shinzen Younggal

Egyensúly: Radikális engedély az érzésekre

A kiegyensúlyozottság alapvető készség az önfelfedezéshez és az érzelmi intelligenciához. Mély és kifinomult fogalom, amelyet gyakran félreértenek, és könnyen összekevernek az érzések elfojtásával, az apátiával vagy a kifejezéstelenséggel.

Az egyensúly szó a latin aequus , azaz kiegyensúlyozott, és az animus , azaz szellem vagy belső állapot szóból származik. A fogalom megértéséhez első lépésként vizsgáljuk meg egy pillanatra az ellenkezőjét: mi történik, amikor egy személy elveszíti a belső egyensúlyát.

A fizikai világban azt mondjuk, hogy egy személy elvesztette az egyensúlyát, ha az egyik vagy a másik oldalra esik. Ugyanígy egy személy elveszíti a belső egyensúlyát, ha az alábbi ellentétes reakciók egyikébe esik:

Elfojtás – Felmerül egy gondolat-/érzésállapot, amelyet úgy próbálunk kezelni, hogy elfojtjuk, tagadjuk, szorosabban körülöleljük stb.

Azonosulás – Felmerül egy gondolati/érzési állapot, amit rögzítünk, helytelenül ragaszkodunk hozzá, nem engedjük, hogy felmerüljön, elterjedjen és elmúljon a természetes ritmusában.

Az egyik oldalon az elnyomás, a másikon az azonosulás között egy harmadik lehetőség rejlik, az önbe nem avatkozás kiegyensúlyozott állapota… a kiegyensúlyozottság. […]

A kiegyensúlyozottság ellentmond annak a mondásnak, hogy nem lehet „megkapni a süteményedet, és meg is enni”. Amikor a kiegyensúlyozottságot a kellemetlen érzésekre alkalmazzuk, azok könnyebben áramlanak, és ennek eredményeként kevesebb szenvedést okozunk. Amikor a kiegyensúlyozottságot a kellemes érzésekre alkalmazzuk, azok is könnyebben áramlanak, és ennek eredményeként mélyebb beteljesülést nyújtanak. Ugyanaz a készség pozitívan hat az érzékelési kép mindkét oldalára. Innen ered a következő egyenlet:

Pszicho-spirituális megtisztulás = (Fájdalom x Kiegyensúlyozottság) + (Öröm x Kiegyensúlyozottság.)

Továbbá, amikor az érzéseket higgadtan éljük meg, azok biztosítják a viselkedés motiválóiként és irányítóiként való megfelelő funkciójukat, szemben a viselkedés ösztönzésével és torzításával. Így a higgadtság kritikus szerepet játszik a negatív viselkedési formák, például a szer- és alkoholfogyasztás, a kényszeres evés, a düh, az erőszak stb. megváltoztatásában.

A higgadtság magában foglalja a szubjektív érzékelés természetes folyásába való be nem avatkozást. Az apátia az objektív események kontrollálható kimenetelével szembeni közömbösséget jelenti. Így, bár látszólag hasonlóak, a higgadtság és az apátia valójában ellentétek. A higgadtság belső energiát szabadít fel a külső helyzetekre való reagáláshoz. Definíció szerint a higgadtság az érzések radikális engedélyezését jelenti, és mint ilyen, az elfojtás ellentéte. Ami az érzések külső kifejezését illeti, a belső higgadtság szabadságot ad az embernek arra, hogy külsőleg kifejezze vagy ne, attól függően, hogy mi a helyénvaló az adott helyzetben.

-- A 'Mi az egyensúly?' című könyvből

Az állandótlanság észlelésének három szakasza

Az állandótlanság nem más, mint az egyes élmények normális változékonyságának mélyebb, megrendítő szintjein való értékelése. Ezt a múlandóság három aspektusának vizsgálatával lehet megközelíteni: a triviális, a kemény és az áldásos.

Eleinte a múlandóság triviális módon jelentkezhet. Például meditálsz, és viszketést érzel. Egy ideig ezzel foglalkozol. Aztán valami elvonja a figyelmedet, és amikor visszatérsz, a viszketés elmúlt. Valójában nem érezted, hogy elmúlt, csak tudatában vagy annak, hogy valami korábban jelen volt, most hiányzik. A figyelmed megszakadt, de mégis észrevetted, hogy valami megváltozott. A múlandóságnak ez a megértési szintje a folyamatos koncentráció hiányán alapul. A múlandóság mélyebb megbecsülése a folyamatos koncentráció révén jön létre.

Ahogy a koncentrációs képességeid fejlődnek, és egyre folyamatosabban tudsz a dolgokra koncentrálni anélkül, hogy elterelődik a figyelmed, elkezded értékelni, hogy a dolgok hogyan változnak folyamatosan. De a folyamatos változás nem feltétlenül jelent zökkenőmentes változást. Ebben a szakaszban a változás megtapasztalása lehet hirtelen, szaggatott, talán még kemény is. Például, ha fáj a lábad, azt veszed észre, hogy lüktet, csavarodik, szúr, lövöldöz, zúz vagy robban. Ezek nagyon hirtelen és kellemetlen mozgásformák, de mégis mozgásról van szó. Ezek olyan módok, amelyeken a fájdalomérzet változik. Olyan, mintha valaki kést szúrt volna a lábadba, és jobbra, balra csavarja, bedöfi, kihúzza. Durva, hirtelen, szaggatott, de a változással való folyamatos kapcsolatot jelképezi. Ez nem csak fájdalmas élményekkel történik. Ugyanez történhet az intenzív örömmel is.

Végül a koncentrációs és kiegyensúlyozottsági készségeid eljutnak arra a pontra, hogy a változás megtapasztalása nemcsak folyamatos, hanem sima is lesz. Lágyulás következik be. A múlandóság folyékonyá, nyugtatóvá, pezsgővé válik, inkább egy könnyed be- és kilégzésre hasonlít. Ez azért van, mert a fókuszod olyan, mint egy nagy felbontású monitor vagy egy nagy felbontású tévéképernyő, és a finomabb mozgásokat is tisztán érzékeled. Egy technikai metaforával élve, olyan, mintha megnövelted volna a változásérzékelőd mintavételi frekvenciáját vagy sávszélességét. Nem tudod ezt erőltetni, de ahogy figyelsz és elkezded elfogadni a durvább fajtájú múlandóságot, azok szelídebb fajtákra bomlanak fel – fenséges hullámzások, pezsgés, könnyed terjedés és összeomlás. Amikor ez megtörténik, a múlandóság elkezd megnyugtatni, olyan lesz, mint egy masszázs.

Ezen a ponton egy fontos átmenet küszöbén állunk, mert most már engedhetünk az áramlatnak, és hagyhatjuk, hogy az „meditáljon minket”. Az „én meditálok” felfogás a háttérbe szorul, és helyét az a felfogás veszi át, hogy „a mulandóság meditál engem”.

-részlet a „Megvilágosodás tudománya” című könyvből

***

További inspirációért csatlakozz szombaton Shinzen Awakin Calljához: Az együttérzés szerepe a spirituális úton. Jelentkezési információk és további részletek itt.