Képregény menekült Gyerekeknek

Tavaly augusztus 3-án a 12 éves Maher falujából a Sinjar hegyoldalba menekült, ahol több tízezer emberrel együtt keresett menedéket az ISIS támadói elől, akik délről söpörtek fel a térségbe. Minden szindzsári ember emlékszik a dátumra, hiszen a környék minden falujából és városából férfiak, nők és gyerekek összepakolták, amit a hátukra tudtak vinni, és autóval vagy gyalog utazva hagyták el otthonukat, hogy biztonságot találjanak.

A hegyen rekedt, minden oldalról az ISIS harcosaitól körülvéve Maher, családja és több ezer másik ember hetekig túlélte takaró és tető nélkül a fejüket. A hegy tetejéről lenézett Sinjar városába, ahogy a repülők lecsaptak a fejükre, hogy bombákat dobjanak a várost elfoglalókra. A magas nézőpontból Maher látta a számtalan robbanásból származó villanásokat.

A Going Home Again című képregény egy Ahmed nevű fiú történetét meséli el, aki kénytelen elmenekülni falujából, miután kitör a harc, és egy katonai repülőgép bombákat dob ​​a környékére. Ez volt az első történet, amit Maher valaha is olvasott, és amikor megkérdezték tőle, miért szereti olvasni a történetet, azt mondta: „nem csak az én életemhez hasonlít, hanem pontosan ugyanaz.”

Az International Medical Corps képregénysorozatot fejlesztett ki a szíriai és iraki konfliktus miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerült gyermekek számára, hogy fontos üzeneteket tanítson nekik a betegségmegelőzésről, a táborok biztonságáról és jólétük előmozdításáról. A sorozat első két képregénye történeteket mesél el gyerekekről, akik ugyanazokkal a problémákkal néznek szembe, mint a fiatal menekültek mindennapi életükben, és olyan témákat mutat be, mint a gyermekmunka és a lakóhely-elhelyezés olyan módon, hogy a gyerekek megértsék, majd megtanítják nekik, hogyan tudnak boldogulni ezekben a nehéz időkben.

Egy másik fiú, Noori, Északkelet-Szíriában élt két és fél évvel ezelőtt, egy búzafarmon, ahol a családja generációk óta élt. A falu közelében gyakran dúltak a harcok, és egy délután Noori és barátai találtak egy kerek, fémes tárgyat, amelyről kiderült, hogy aknavető lövedék. A fiúk a kagylóval játszottak, miközben anyáik kenyeret sütöttek a közeli kemencében, nem tudva, hogy korábban három környékbeli gyerek megsebesült egy hasonló, fel nem robbant rendelet következtében. Amikor Noori családja megtudta, hogy gyermekeik bombával játszottak a saját földjükön, úgy döntöttek, hogy el kell hagyniuk otthonukat és el kell hagyniuk Szíriát.

Azóta a család egy menekülttáborban él Irak kurd régiójában, ahol Noori iskolába jár, és ahol osztálytársaival együtt megkapta az International Medical Corps képregényét, és megtanították nekik a taposóaknák és a háború robbanóanyag-maradványainak veszélyeit.

A képregényeket az International Medical Corps munkatársai írták, és Diala Brisly szír képregényművész illusztrálta. Úgy tervezték, hogy speciális oktatási üzeneteket tartalmazzanak a szíriai és iraki gyerekek számára, egy olyan történetbe szőve, amelyhez a gyerekek kapcsolódhatnak.

Az első képregény, a Going Home Again egy Ahmed nevű fiatal szír fiút követ, akinek a közeli harcok miatt a falujából egy helyi városba kell szöknie. Miközben sikerül túlélnie a veszélyes városban, megtanulja, hogyan kerülje el a gyermekbénulást, a higiénia fontosságát és fontosabb egészségügyi témákat, mielőtt újra egyesülne a családjával.

A folytatás, a Home Is Where One Starts From egy testvérpár történetét meséli el, akik elhagyják Szíriát, hogy menekültként egy közeli országban éljenek. Noori azt mondja, hogy a második képregény a kedvence, mert sokat tanult belőle, például hogyan lehet megelőzni a bőrbetegség leishmaniasisát, és hogyan lehet biztonságban maradni a menekülttáborban keletkezett tűz esetén – ez a közel-keleti táborokban élő családok általános gondja.

Ahogy a szíriai háború évek óta tart, egyre több család költözik el, és a gyerekek nem tudnak iskolába járni. A válság során fiúk és lányok milliói jártak ki évek óta az iskolából, vagy azért dolgoztak, hogy eltartsák a családjukat, vagy nem találtak olyan iskolát, amely befogadná őket – ez Szíria „elveszett generációja”.

Emiatt az International Medical Corps közösségi egészségügyi dolgozói (CHW) csapatai szerte a Közel-Keleten oktatási rendezvényeket szerveznek a gyerekeknek, amelyek során bemutatják a képregényt közösségi központokban, iskolákban, kávézókban vagy akár emberek sátraiban, hogy elmagyarázzák a gyerekeknek az egészségfejlesztési üzeneteket.

A CHW-k a közösségeiken belül működnek, bemennek a szomszédok otthonába, hogy megtanítsák őket a betegségek megelőzésére. Az olyan oktatási eszközök, mint a képregény, könnyen érthetővé, élvezetessé és emlékezetessé teszik a betegségmegelőzéssel kapcsolatos fontos információkat.

A képregények nagyon sikeres oktatási anyagok az International Medical Corps közel-keleti programjaihoz. Ezek a gyerekek, akik nélkülözik a szórakozás minden más formáját, izgatottan várják, hogy megkapják a képregényeket, és újra és újra elolvassák. A gyerekek tovább osztják a történeteket barátaikkal – terjesztik a figyelmet a történetben található kritikus egészségnevelési üzenetekre – ez sokkal hatékonyabb módszer, mint egy egyszerű plakát vagy brosúra.

Noha az olyan gyerekek, mint Maher és Noori azért olvassák a képregényt, mert élvezik a történetet, minden alkalommal, amikor kezükbe veszik a könyvet, olyan témákról tanulnak, mint a gyermekbénulás megelőzése, vagy a háború utáni jövő tervezésének fontossága. Ha a szíriai és iraki gyerekeknek olyan történetet adunk, amellyel kapcsolatba tudnak lépni, a Nemzetközi Orvosi Testület fontos, de olykor kényes témákról taníthat, és megmutatja a fiatal olvasóknak, hogyan tudnak boldogulni azokban a rendkívüli körülmények között, amelyekben mindennap találkozhatnak.