Téli napforduló: Áldás a Leghosszabb éjszakára

Áldás a leghosszabb éjszakára

Mindezen hónapok alatt
mint az árnyékok
meghosszabbodtak,
ez az áldás megtörtént
összeszedi magát,
készülődés,
felkészülés
ezen az éjszakán.

Gyakorolta
sötétben sétálva,
utazik vele
csukott szemei,
érezve az útját
emlékezetből
érintéssel
a hold vonzása által
még akkor is, ha fogy.

Szóval hidd el nekem
amikor elmondom neked
ez az áldás fog
elérni téged
még akkor is, ha te
nincs elég fény
elolvasni;
meg fog találni téged
még ha nem is tudsz
látom, hogy jön.

Tudni fogod
a pillanata
érkező
a felszabadulásoddal
a lélegzet
tartottál
amíg;
egy lazítás
az összeszorításból
a kezedben,
a kuplung
a szíved körül;
ritkulás
a sötétségből
ami magához vonzotta
körülötted.

Ez az áldás
nem jelenti azt
elvenni az éjszakát
de az tudja
rejtett útjai,
ismeri a pihenőhelyeket
az ösvény mentén,
tudja, mit jelent
utazni
a cégnél
egy barátomról.

Szóval, amikor
eljön ez az áldás,
fogd meg a kezét.
Kelj fel.
Útra keltem
nem láthatod.

Ez az éjszaka
amikor megbízhatsz benne
hogy bármilyen irányban
menj te,
gyalogolni fogsz
hajnal felé.

—Jan Richardson
A bánat gyógyírja: Áldások könyve a gyász idejére című könyvből