Spirituális hallgatás

A lelki hallgatás minden kapcsolat középpontjában áll. Ezt tapasztaljuk, amikor csendes, biztonságos edényré válunk, amelyben a beszélő a legőszintébb hangját tudja kifejezni. Lélekközösség van. Az, ahogyan egymásra figyelünk, megadja az alaphangot mindennek, ami ezután következik. Gyakran azt gondoljuk, hogy a beszédünk, az általunk használt szavak a kommunikációnk legfontosabb része. Mégis a hallásunk minősége az, ami a legnagyobb hatással van minden beszélgetésre. A kvéker író, Douglas Steere azt mondja: „Más ember lelkének meghallgatása a nyilvánosságra hozatal és a felfedezés állapotába szinte a legnagyobb szolgálat, amelyet az ember valaha is tesz a másikért.” Mitől lesz spirituális a hallgatás? Ez a hallgató jelenlétté válás művészete, egy olyan létmód, amelyben a csend és a figyelmesség teret ad az embereknek, hogy hitelesen beszéljenek, és tudják, hogy meghallják őket. Erről a helyről hallhatunk különféle háttérrel, kultúrával, vallással és hitrendszerrel. Arról van szó, hogy jelenlétünk a megértés helyett az ítélkezés. Amikor ilyen módon nyitottak, kíváncsiak és figyelmesek vagyunk másokra, mélyebb, szent kapcsolatot fedezünk fel; kapcsolatban vagyunk.

A spirituális meghallgatás új megértéshez vezet, ahogy a szív szintjén kapcsolódunk egymáshoz, és felfedezzük a közös pontokat és az új lehetőségeket. Ha ítélkezés nélkül hallgatunk, nyitottan, várakozóan, szívesen hallunk, nem gondolhatunk a válaszunkra, vagy arra, hogy mit fogunk tenni ezután. Meg kell tanulnunk hallgató jelenlétté válni annak, ami megjelenni akar.

A vendégszeretet a spirituális meghallgatás másik eleme. Henri Nouwen római katolikus pap szavaival élve: "A hallgatás sokkal több annál, mint megengedni, hogy egy másik beszéljen, miközben arra vár, hogy válaszoljon. Hallgatni azt jelenti, hogy teljesen odafigyelünk másokra, és befogadjuk őket a mi lényünkbe. A hallgatás szépsége abban rejlik, hogy akit meghallgatnak, az elkezd elfogadottnak érezni magát, elkezdi komolyabban venni a szavait, és felfedezni saját szavaikat, és felfedezni a saját igazi barátságukat. A hallgatás a spirituális barátság megismerésére szolgál. bensőjüket még teljesebben, sőt, hogy merjenek hallgatni veled.”

A spirituális hallgatás nem lineáris élmény. Amikor mélyre ereszkedünk, olyasmihez jutunk, mint a csapgyökér. Ott van az egység érzése, a kettősség nélküli egység. Teljes énünkkel, szívünkkel, elménkkel, testünkkel, lelkünkkel lépünk be a térbe. Kezdünk emlékezni arra, hogy kik vagyunk.

Ehhez a térhez a csend és nyugalom gyakorlásán keresztül juthatunk el. Valamennyi vallás spirituális mestere az elme lecsillapításának és a szív központosításának értékét tanítja. Ebből a térből válunk tanúi egymás legmélyebb reményeinek és álmainak, vágyainak és bánatainak; a lelkünk összekapcsolódik.

A modern társadalomban nem könnyű belenyugodni a csendbe. A zaj, az állandó stimuláció és a nap 24 órájában a hét minden napján történő érintkezés világában élünk azzal, ami a bolygón bárhol történik. Öntudatlanul kerüljük a csendet, és szorongunk, ha nincs zaj; mégis gazdagsága van a hallgatásnak.

A tudomány bizonyítja a nyugalom értékét a mi életünkben is. Egy új kutatás szerint a csend feszültséget old fel az agyban és a testben. Két perc csend pihentetőbb, mint két perc pihentető zene – írja a Journal Heart. A Brain, Structure and Function című folyóiratban megjelent, a zaj agyra gyakorolt ​​hatásáról szóló 2013-as tanulmányban felfedezték, hogy napi két óra csenddel a kontrollpatkányok új sejteket fejlesztettek ki a hippocampusban, az érzelmek, a memória és a tanulás központjában. A csend növelheti az agyunkat! Minél kényelmesebben érezzük magunkat a csendben, az üres, magányos és elkerülendő valami gazdag, élettel teli és vágyott dolog felé változik.

Az alábbiakban egy kivonat olvasható Őszentsége Ferenc pápa üzenetéből a 2016. május 8-án ünnepelt 50. kommunikációs világnap alkalmából.

"A hallgatás soha nem könnyű. Sokszor könnyebb süketen játszani. Hallgatni azt jelenti, hogy odafigyelünk, meg akarunk érteni, értékelni, tisztelni és elgondolkodni azon, amit a másik mond. Tudni, hogyan kell hallgatni, hatalmas kegyelem, ajándék, amelyet kérnünk kell, majd minden erőfeszítést meg kell tennünk a gyakorláshoz.

A spirituális hallgatás minden érzékszervünket megtestesíti, miközben szabadon és elvárás nélkül kínáljuk magunkat a másiknak, megnyitva a mély közösséget. Emberségünk legmélyebb szintjéről való csere, otthon érezzük magunkat egymás között, megpihenünk kapcsolatunk kegyelmében és békéjében.

***

További inspirációért csatlakozzon a szombati felhíváshoz Kay Lindhallal "A hallgatás szent művészete". További részletek és RSVP információ itt.