A Szerelem Mikro Pillanatai

Ideje frissíteni a szerelemről alkotott nézetünket. A szerelem mindenekelőtt egy érzelem, egy pillanatnyi állapot, amely úgy jön létre, hogy egyformán átjárja az elmét és a testet.

A szerelem, mint minden érzelem, egy határozott és gyorsan mozgó időjárási mintaként, egy finom és állandóan változó erőként jelenik meg. Mint minden pozitív érzelem, a szerelem által keltett belső érzés eredendően és kitűnően kellemes – rendkívül jó érzés, ahogy egy hosszú, hűvös víz, amikor kiszárad egy forró napon. A jó érzésen túl azonban a szerelem mikropillanata, akárcsak más pozitív érzelmek, szó szerint megváltoztatja a véleményedet. Bővíti a környezeted tudatosságát, még az önérzetedet is. A közted és nem közted határok – ami a bőrödön túl van – ellazulnak és átjárhatóbbá válnak. Miközben átitatjuk a szeretetet, kevesebb különbséget látsz közted és mások között. Valójában megnyílik az a képességed, hogy láss másokat – valóban lásd őket, teljes szívből. A szerelem még az egység és a kapcsolódás tapintható érzését is adhatja, egy olyan transzcendenciát, amelytől úgy érzi, valami sokkal nagyobb, mint önmaga. A szerelem, mint minden érzelem, egy határozott és gyorsan mozgó időjárási mintaként, egy finom és állandóan változó erőként jelenik meg. És a szerelem új felfogása, amit meg akarok osztani veletek, a következő: A szerelem gyakorlatilag bármikor kivirágzik, amikor két vagy több ember – akár idegenek – kapcsolatba kerül egy közös pozitív érzelem révén, legyen az enyhe vagy erős.

Valószínűleg ha nyugati kultúrában nevelkedett, akkor az érzelmekre nagyrészt privát eseményekként gondol. Megtalálod őket egy személy határain belül, bezárva az elméjébe és a bőrébe. Amikor érzelmekről beszélgetünk, az egyes számú birtokos jelzők használata elárulja ezt a nézőpontot. Ön a „szorongásomra”, „a haragjára” vagy „az ő érdeklődésére” hivatkozik. Ezt a logikát követve úgy tűnik, hogy a szerelem azé, aki érzi. A szeretet pozitivitás rezonanciaként való meghatározása megkérdőjelezi ezt a nézetet. A szerelem kibontakozik és visszhangzik az emberek között és között – az interperszonális tranzakciókon belül –, és ezáltal minden érintett félhez tartozik, és ahhoz a metaforikus kötőszövethez, amely összeköti őket, bár ideiglenesen. A szeretet tehát minden más pozitív érzelemnél jobban nem egy személyhez tartozik, hanem emberpárokhoz vagy csoportokhoz. A kapcsolatokon belül található.

A legnagyobb kihívás talán az, hogy a szerelem nem tartós és nem is feltétel nélküli. A radikális váltás, amit meg kell tennünk, a következő: A szeretet, ahogyan a tested megtapasztalja, a másikkal megosztott kapcsolat mikro-pillanata. A több évtizedes kutatás pedig azt mutatja, hogy a szeretet, amelyet a pozitív kapcsolat mikro-pillanatainak tekintenek, megerősíti az agy és a szív közötti kapcsolatot, és egészségesebbé tesz. [...] Meglepőnek tűnhet, hogy egy mikropillanatig tartó élmény bármilyen maradandó hatással lehet az egészségedre és a hosszú életre. Mégis van itt egy fontos visszacsatolási hurok, egy felfelé ívelő spirál társadalmi és fizikai jóléte között. Vagyis a szerelem mikro-pillanatai nem csak egészségesebbé tesznek, hanem az egészségesebb lét fejleszti a szeretetre való képességedet is. A szerelem apránként szeretetet szül azáltal, hogy javítja az egészségét. Az egészség pedig egészséget szül azáltal, hogy javítja a szeretetre való képességedet.

– Barbara Frederickson, szerelmes 2.0