Ez a cikk eredetileg a New York Times Sunday Review-ban jelent meg, 2019. január 12-én.
Amikor elmondtam a barátaimnak, hogy könyvet írok a hozzánk hasonló idősebb nőkről, azonnal tiltakoztak: „Nem vagyok öreg”. Arra gondoltak, hogy nem viselkednek vagy éreznek úgy, mint a korukbeli nők kulturális sztereotípiái. A régi azt jelentette, hogy főnök, haszontalan, boldogtalan és útban van. Hazánk elképzelései az idős nőkről annyira mérgezőek, hogy szinte senki sem vallja be, életkorától függetlenül.
Amerikában az öregedés nagyobb problémát jelent a nők számára, mint az öregedés. Testünk és szexualitásunk leértékelődik, anyós viccek becsmérelnek minket, és láthatatlanokká válunk a médiában. Ennek ellenére a legtöbb nő, akit ismerek, élénk és boldog életszakaszban van. Rugalmasak vagyunk, és tudjuk, hogyan boldoguljunk a margón. Boldogságunk az önismeretből, az érzelmi intelligenciából és a mások iránti empátiából fakad.
A legtöbbünknek nem hiányzik a férfi tekintet. Ez járt a hívásokkal, zaklatással és nemkívánatos figyelemmel. Ehelyett szabadnak érezzük magunkat a külsőnk miatti aggódás zsarnokságától. 10 éves korunk óta először érezhetjük magunkat nyugodtnak a megjelenésünk miatt. Nylon helyett jógaharisnyát, üzleti öltöny helyett bluejean-t viselhetünk.
Mégis, ebben a fejlődési szakaszban nagy kihívásokkal nézünk szembe. Nem valószínű, hogy sokáig elkerüljük a nagy bánatot. Mindannyian szenvedünk, de nem mindegyikünk fejlődik. Mi, akik növekedünk, ezt úgy tesszük, hogy fejlesztjük erkölcsi képzelőerőnket, és bővítjük a fájdalom és a boldogság elviselhetőségét. Valójában ez az inga az öröm és a kétségbeesés között az, ami az öregséget katalitikussá teszi a spirituális és érzelmi növekedésben.
A hetvenes éveinkre évtizedek álltak rendelkezésünkre az ellenálló képesség fejlesztésére. Sokan megtanultuk, hogy a boldogság készség és választás. Nem kell a horoszkópunkat nézegetnünk, hogy tudjuk, hogyan telik a napunk. Tudjuk, hogyan lehet jó napot teremteni.
Megtanultuk minden nap a humort, a szerelmet és a szépséget keresni. Alkalmasságot szereztünk az élet megbecsülésére. A hála nem erény, hanem túlélési készség, és az erre való képességünk a szenvedésünkkel együtt növekszik. Éppen ezért a legkevésbé kiváltságosak, nem a legtöbbek azok, akik a legkisebb felajánlások megbecsülésében jeleskednek.
Sok nő virágzik, ahogy megtanuljuk, hogyan kell mindent működőképessé tenni. Igen, mindent. Amint kilépünk egy barátunk temetéséről, fafüst szagát érezzük a levegőben, és hópelyhek ízét a nyelvünkön.
Boldogságunkat hozzáállás és szándék építi fel. A hozzáállás nem minden, de szinte minden. Meglátogattam a jazz nagyját, Jane Jarvist, amikor öreg volt, nyomorék, és egy pici lakásban élt, amelynek ablaka téglafalra nézett. Megkérdeztem, hogy boldog-e, és azt válaszolta: „A fülem között van minden, ami ahhoz kell, hogy boldog legyek.”
Lehet, hogy nincs kontrollunk, de van választási lehetőségünk. Szándékosan és összpontosított odafigyeléssel mindig megtalálhatjuk a továbbvezető utat. Felfedezzük, amit keresünk. Ha a szerelem bizonyítékát keressük az univerzumban, meg fogjuk találni. Ha a szépségre törekszünk, akkor az minden pillanatban behatol az életünkbe, amikor csak akarjuk. Ha olyan eseményeket keresünk, amelyeket értékelni szeretnénk, azt fedezzük fel, hogy bőségesek.
Van egy csodálatos kalkulus az idős korban. Amennyit elvesznek, annál többet találunk szeretni és értékelni. Rendszeresen megtapasztaljuk a boldogságot. Ahogy egy barátom mondta: "Fiatal koromban szükségem volt szexuális eksztázisra vagy túrára a hegy tetejére, hogy megéljem a boldogságot. Most már érzem, amikor egy hernyóra nézek a kerti ösvényemen."
Az idősebb nők megtanulták az ésszerű elvárások fontosságát. Tudjuk, hogy minden vágyunk nem teljesül, a világ nem úgy szerveződik, hogy tetsszen nekünk, és hogy mások, különösen a gyermekeink, nem várják a mi véleményünket, ítéletünket. Tudjuk, hogy az élet örömei és bánatai olyan keverednek, mint a só és a víz a tengerben. Nem várjuk el a tökéletességet, vagy még csak a szenvedéstől való megkönnyebbülést sem. Egy jó könyv, egy darab házi készítésű pite vagy egy barát hívása boldoggá tehet bennünket. Ahogy Grace nagynéném, aki az Ozarksban élt, fogalmazott: „Megkapom, amit akarok, de tudom, mit akarok.”
Lehetünk önmagunkkal kedvesebbek, őszintébbek és hitelesebbek. Az embereknek tetsző énünk tompítja a hangját, valódi énünk pedig hangosabban és gyakrabban beszél. Nem kell magunknak és másoknak úgy tenni, mintha nincsenek szükségleteink. Mondhatunk nemet mindenre, amit nem akarunk. Tudunk hallgatni a szívünkre, és a saját érdekeink szerint cselekedhetünk. Kevésbé vagyunk dühösek és elégedettebbek, kevésbé vagyunk motiváltak és jobban tudunk élni a pillanatban, annak minden kedves lehetőségével együtt.
Sokunknak van jó barátok és hosszú távú partnerek menedéköve. Az 50 éves barátságok és házasságok olyan édesek, amelyeket nem lehet szavakkal leírni. Ismerjük egymás sebezhetőségét, hibáit és adottságait; királyi csatáink voltak, és mégis hálásak vagyunk, hogy együtt lehetünk. Egy szó vagy egy pillantás annyi jelentést jelezhet. A szerencsés nők nőbarátok gazdag hálójához kapcsolódnak. Ezek a barátok lehetnek érzelmi egészségbiztosításunk.
Az egyetlen állandó az életünkben a változás. De ha növekszik a bölcsességünk és az empátiánk, akkor hosszú távra tekinthetünk. Hazánk történelmének hét évtizedét éltük át Trumantól Trumpig. Ismertem a dédanyámat, és ha elég sokáig élek, találkozom a dédunokáimmal. A család hét generációját fogom ismerni. Látom, hova tartozom a skót-ír ősök hosszú sorában. Ma csak azért élek, mert a kitartó homo sapiens generációinak ezreinek sikerült szaporodniuk és felnevelniük gyermekeiket. Én, mindannyian rugalmas állományból származunk, különben nem lennénk itt.
70 éves korunkra mindannyiunk életében több tragédia és boldogság volt, mint azt előre sejtettük. Ha bölcsek vagyunk, rájövünk, hogy csak egy csepp vagyunk abban a nagy folyóban, amit életnek hívunk, és hogy csoda és kiváltság volt életben maradni.
***
További inspirációért csatlakozzon a szombati Awakin Call-hoz Mary Pipherrel. További részletek és RSVP információ itt.
COMMUNITY REFLECTIONS
SHARE YOUR REFLECTION
20 PAST RESPONSES
Who is this Bonnie telling people to unsubscribe? I love reading these comments. I am a 57 year old who is struggling with what to do with my life and where I am going. Knowing that others are in their happy place gives me hope. Denise Gillen and Osel lhamo give me hope that there is a good future in store. Osel, your words are almost lyrical. I loved reading them. To Bonnie, stop trying to silence people. None have been offensive or off- topic.
boils down to friends and attitude
At the ripe 'old age' of 66, I quit my job, moved my son's family into my house in Southern California and moved to Costa Rica to volunteer at a wildlife rehab facility. One and a half years later, I'm still here, knowing that I'm living my life to the fullest extent and making a difference in the world as well. I plan to continue this work for many more years. I encourage everyone to keep going and definitely live your passion!
I have reached the ripe age of 87. I am happily married to my best friend Joe, and we both wake up every morning with a smile on our face.We are both active and are avid readers. I feel sorry for anyone who doesn't have this, but I know a happy life does not depend entirely on having a partner. I was happy before I met Joe 12 years ago. As one of the people quoted in the author's book said, "you have everything you need between your ears."
Yes, but we also have a huge population of older orphan formerly free female caregivers who do not have the same level of care and advocacy they gave to others...orphan elder female former caregivers die fast in ursing homes for lack of visitors and advocates...We counted on "if I help you then you will help me when I need it....." It works less and less. We didn't start chosen family faster enough because we thought the families we were caring for would help us as needed later. Many of us were born too soon and stayed too poor for all these vast choices we are al sopposed to have now....We either lived too long or we were born too late...
Thanks for sending this.
How can I stay in the discussion?
Mary Pipher, a beautiful piece of writing. so good to read today
I became teary as I read this beautiful article. It described me to a t! I don't feel old, although 69 is no spring chicken. I have enthusiasm about so many things and ideas. It is too late to find a best friend I can unload on. (moved too many times) but I don't know, maybe today I will bump into her somewhere. Thank you for this wonderful start to my day. xxx
Love reading this. I started writing at 60 and decided in my book series to make an older woman's invisibility into a power. My books are about older women.
i stoppped counting the years when i turned fifty
in spanish its a joke SIN-CUENTAS!
and i started to celebrate my dreams while i am alive
particularly recommendable is yoga troniks!
AIKICHIDO Y OMETEOYOGA are my sources of eternal renewable youth
which is health which is wealth which is wisdom!
A beautiful and well written piece dripping with sage wisdom and sweet, unfettered joy. Thank you Mary for inspiring this 27 year old. I look forward to the richness life will bring.
'There is an amazing calculus in old age. As much is taken away, we find more to love and appreciate. We experience bliss on a regular basis. As one friend said: “When I was young I needed sexual ecstasy or a hike to the top of a mountain to experience bliss. Now I can feel it when I look at a caterpillar on my garden path.” That's funny - I have always found bliss in nature - caterpillars or trees- regardless of my age..
IT is not just in USA !! IT is quite global and it is very much present in Urban populations in India..Ageism takes different shapes.. From employment scene to social, people even within the same gender tend to discriminate.
It's too bad the short bio at the end of the article didn't mention her latest book, Women Rowing North, since it is all about women growing older. For this Boomer woman with only 3 years to go until I reach 70, the book was comforting and encouraging.
Excellent, thank you! Would love to read more.
Mary - thank you for this wonderful tribute to women of age. I'm 68 and relate to your outlook quite well. Yes, we tend to be more comfortable with who we are and what we want. Friendships are very important. Acting on your own behalf is the basis of well-being.