Az együttérző látás művészete és Fegyelme

AZ IRÁZTALAN LÁTÁS MŰVÉSZETE ÉS FEGYELME
Írta: C. PAUL SCHROEDER

C. Paul Schroeder e cikke a Hexad Publishing 2017. szeptemberi kiadásában megjelent Gyakorlat célul tűzi ki: Hat spirituális gyakorlat, amely megváltoztatja az életedet és átalakítja a közösségedet című könyvből adaptált fejezetrészlet.

Nemzetünkben, egész világunkban a nézőpontok polarizálódása növekszik. A politikai folyosó különböző oldalairól érkező emberek ugyanazokat a tényeket nézik, és gyökeresen eltérő következtetéseket vonnak le. A szembenálló táborok ugyanazokat az információkat különböző képekké állítják össze, majd egymásra támadnak, és azt kiabálják: "Látod? Látod? Itt a bizonyíték arra, hogy nekünk van igazunk, te pedig tévedsz!" Egyre távolabb húzódunk egymástól, és demokráciánk feszült szövete kezd szétszakadni.

Ez a dinamika azonban nem korlátozódik a politika területére. Még a legintimebb kapcsolatainkban is megjelenik. A hozzám legközelebb állókkal való kapcsolataim során gyakran azon kapom magam, hogy azt gondolom: „Ebben nyilvánvalóan tévedsz – miért nem látod?” vagy „Minden jogom megvan arra, hogy dühös legyek azok után, amit tettél”, vagy „Ha megfogadnád a tanácsomat, sokkal jobban járnál.” Ez általában azért történik, mert feltételezéseim alátámasztására történeteket alkotok ki, szelektíven összeillesztve a részleteket egy számomra megfelelő képbe. És amikor ezek a történetek megkérdőjeleződnek, a sarkamba mélyedek és vitatkozom azokkal, akiket szeretek.

A próféták és a bölcsek nemzedékeken keresztül mind egyetértettek ebben az egy pontban: az, hogy hogyan látod, meghatározza, hogy mit látsz és mit nem. Tehát ha meg akarjuk gyógyítani a megosztottságot hazánkban és otthonainkban, új látásmódot kell megtanulnunk.

Az együttérző látás spirituális gyakorlata lehetővé teszi számunkra, hogy teret teremtsünk a miénktől eltérő történeteknek, és kíváncsiságot és csodálkozást keltsünk azokban az emberekben, akik nem úgy látják a világot, mint mi. Ez az első a hat gyakorlat közül, amelyeket az új könyvemben, a Gyakorlat célt tűz ki: hat spirituális gyakorlat, amely megváltoztatja az életedet és átalakítja közösségedet . A következő részlet egy rövid bevezető az együttérző látáshoz, néhány gyakorlati javaslattal, hogyan kezdje el azonnal használni.

HOGYAN GYAKOROLHATJUK AZ EGYÜTTÉRŰ LÁTÁST

Az ítélkezési ciklus befejezéséhez együttérző látásra van szükség, amely az első és legalapvetőbb a hat spirituális gyakorlat közül. Az együttérző látás pillanatról pillanatra tett kötelezettségvállalás arra, hogy teljes és feltétel nélküli elfogadással szemléljük magunkat és másokat – ez alól kivétel nélkül. Íme az alapvető lépések:

1. Vedd észre a kényelmetlenséget. Figyeljen oda, amikor valami kényelmetlenül érzi magát, vagy fájdalmasnak, csúnyának, unalmasnak vagy bosszantónak tűnik. Ne próbáljon meg javítani vagy változtatni semmit. Csak vedd észre.

2. Függessze fel ítéleteit. Álljon ellen annak a hajlamnak, hogy azonnal eldöntse, hogy valami jó vagy helytelen, vagy tetszik-e, vagy nem tetszik. Ne hibáztass, és ne szégyelld magad vagy másokat.

3. Legyen kíváncsi a tapasztalataira. Kezdj el csodálkozni magadon és másokon. Például próbálja meg megkérdezni: „Vajon miért zavar ez engem annyira?” vagy "Kíváncsi vagyok, milyen ez neked?"

4. Nézz mélyen azzal a szándékkal, hogy megértsd. Rugalmas gondolkodásmóddal közelítse meg tapasztalatait, és próbáljon nyitott maradni az új információkra és az alternatív magyarázatokra.

A KÉT MOZGÁS AZ IRÁZTATÓ LÁTÁS

Az első lépés: A különbség felismerése

A könyörületes látásnak két mozdulata van, mindkettő abban az egyetemes spirituális előírásban van kódolva, amelyet Aranyszabályként ismerünk: bánj másokkal úgy, ahogy szeretnéd, hogy bánjanak veled a helyükben. A könyörületes látás első tétele az önmagunk és a többi ember közötti különbség felismerése. Ez azt jelenti, hogy másokat valóban másnak kell tekinteni – ők különálló egyének, saját egyedi tapasztalataikkal, preferenciáikkal és ambícióikkal.

A különbségeinkre való összpontosítás eleinte ellentmondásosnak tűnhet, mert általában úgy gondoljuk, hogy az együttérzés valamilyen módon elmosja a különbséget önmagunk és mások között. De ha nem ismerem fel és nem tisztelem a különbséget köztem és közted, akkor rád fogom erőltetni a meggyőződéseimet, értékeimet és céljaimat, és belemerülök a döntéseid kimenetelébe. Úgy teszek, mintha az én történetem a te történeted lenne. Valahányszor azon kapom magam, hogy irányítani próbálom mások viselkedését vagy irányítani döntéseiket, azt annak a jelének veszem, hogy nehezen tudok elszakadni tőlük. Amikor észreveszem, hogy ez megtörténik, hasznosnak találom, ha megismétlem magamban ezt az egyszerű alaptételt: „Ami rólad szól, az rólad szól, és ami másokról szól, az róluk.” Megtanultam, hogy amíg ezt észben tartom, az élet sokkal egyszerűbb számomra és a körülöttem lévő emberek számára.

A saját magunk és mások közötti különbség felismerése különösen kritikus készség a szülői nevelésben. Szülőként folyamatosan küzdök azért, hogy ne erőltessem rá a vágyaimat és céljaimat a gyerekeimre. Nagyon könnyű túlzottan azonosulni velük, és a sikerüket vagy a kudarcukat rólam teszem. A gyerekek és szüleik közötti konfliktusok nagy része azért történik, mert a szülők nem ismerik fel a különbséget saját maguk és gyermekeik között. Fontos, hogy mindig emlékezzünk arra, hogy gyermekeinknek megvannak a saját törekvéseik és életpályáik – és ezek nagyon különbözhetnek a miénktől.

A második tétel: A képzeletbeli ugrás

Ahogy felismerjük és elfogadjuk a különbséget magunk és mások között, ez természetesen felkelti a kíváncsiságot a tapasztalataik iránt. Ez elvezet minket a Könyörületes látás második tételéhez: képzeletbeli ugrást teszünk a minket elválasztó határon. Ez a fantáziadús ugrás a kíváncsiság és a kreativitás merész tette. Ahelyett, hogy értékeimet és meggyőződéseimet rákényszeríteném valaki másra, elkezdek tűnődni az illető motivációin, vágyain és érzelmein. A másik személy helyébe helyeztem magam, és felteszem a kérdést: „Ha én lennék ebben a helyzetben, mit gondolnék, hogyan érezném magam, és hogyan szeretném, ha bánnának velem?”

Miközben fantáziadús ugrást teszek valaki más helyzetébe, észreveszem, hogy az ítéletalkotásra való hajlamom szinte automatikusan megáll. A kíváncsiság és a csoda alapvetően nem ítélkező megközelítések a világhoz. Úgy veszem észre, hogy egyszerűen nem tudok ítéletet tartani az elmémben, és egyszerre igazán kíváncsi vagyok egy másik személyre. Az ítéletek szappanbuborékként pattannak fel a kíváncsiság jelenlétében. Amint elkezdek tűnődni valaki más tapasztalatain, abbahagyom az előzetes elképzeléseim alátámasztására szolgáló információk szelektív gyűjtését. Ahelyett, hogy azt hinném, hogy kitaláltam a másik személyt, azt a személyt rejtélynek látom. A felfedező gondolkodásmód alkalmazása segít elkerülni az ítéleteket, és rugalmasak, nyitottak és érdeklődők maradunk.

RÉSZÉRZET ÉS CÉL

Az együttérző látás gyakorlata mindenekelőtt arra emlékeztet bennünket, hogy a mi történetünk nem a történet. Létezik egy nagyobb valóság, amelynek csak egy nagyon kis részét látjuk egy nagyobb képet. Ily módon az együttérző látás összekapcsol minket a Céllal, az önmagunknál végtelenül nagyobbhoz tartozás élményével. Amikor az együttérző látást gyakoroljuk, felismerjük, hogy életünk összefonódik a sajátunknál sokkal nagyobb történettel. Ennek a kapcsolatnak a feltárása közöttünk olyan, mintha bekapcsolódnánk a bőséges vitalitás és az öröm erős áramába.

Az ítéletek viszont elszakítanak minket a Céltól, hamisan azt sugallják, hogy amit látunk, az minden, ami létezik. Ez megkönnyíti számunkra, hogy másokat hibáztassunk azért, amit hiányosságaiknak vagy rossz döntéseiknek tartunk. Az ítéletek elvesztik időnket, energiánkat és figyelmünket. Arra késztetnek bennünket, hogy ezeket a felbecsülhetetlen értékű árukat hamis narratívák építésére pazaroljuk. Ha látnánk a teljes képet – vagy az egész embert –, akkor valószínűleg sokkal értelmesebb lenne mások viselkedése, mint most. Minél többet tudok valaki más történetéről, annál könnyebben tudom elfogadni az illetőt olyannak, amilyen, még akkor is, ha a tetteit nehéznek vagy zavarónak találom. Tehát ha nehezen tudok együttérzést gyakorolni valaki mással szemben, azt annak a jelének veszem, hogy egyszerűen nem ismerem az egész történetet. Nem látom a nagy képet.

A könyvvel és a hat gyakorlattal kapcsolatos további információkért látogasson el a www.sixpractices.com oldalra.