Hogyan Szabadulhatsz Meg a digitális függőségedtől és Tanulhatsz Meg újra élni

Mivel az amerikai munkavállalók 6 százaléka ellenőrizte a munkahelyi e-mailjeit, amikor ők vagy a házastársuk vajúdott.

A technológia boldogságot hozhat. Bárki, aki megtalálta a tökéletes meditációs alkalmazást, vagy letöltötte unokája fotóját, nem kételkedik ebben.

De a technológia szorongást, stresszt és frusztrációt is okozhat. És ez is magától értetődőnek tűnik, ami arra késztet minket, hogy a levegőbe emeljük a kezünket. Elfogadjuk, hogy a technológia mindig is vegyes hozamú lesz, és a jóval együtt a rosszat is el kell fogadnunk.

„Attól tartok, hogy talán a boldogságunk elmarad.”

Amy Blankson, a The Future of Happiness: 5 Modern Strategies for Balancing Productivity and Well-Being in the Digital Era című új könyv szerzője szerint ez a hozzáállás problémát jelent.

„Ahogy a technológia fejlődik, és mi szünet nélkül elfogadjuk ezeket a változásokat, attól tartok, hogy talán a boldogságunk háttérbe szorul, és egyre hátrébb kerül a prioritási listán” – írja.

Ehelyett, érvelése szerint, vissza kellene vennünk az irányítást a boldogságunk felett azáltal, hogy megállunk egy pillanatra, tudatosabbá válunk önmagunkkal, és tudatos célokat tűzünk ki a technológiai interakcióinkra vonatkozóan. Így több kapcsolatot és termelékenységet – és kevesebb stresszt és magányt – fogunk ápolni digitális életünkben.

A boldogság megtalálása a digitális világban

Egyetlen technológiáról szóló könyv sem lehet teljes néhány nyugtalanító statisztika említése nélkül: A fiatalok például átlagosan napi hat vagy több órát töltenek a telefonjukon , és a tinédzserek 50 százaléka függőnek érzi magát tőle. Az amerikai alkalmazottak hat százaléka ellenőrizte a munkahelyi e-mailjeit, amikor ő vagy a házastársa vajúdott!

Egy átlagos amerikai felhasználó naponta 46 alkalommal kapcsolja be a telefonját, és csak néha csinálunk valami hasznosat: például éttermet keresünk a Google Térképen, vagy állítunk be egy ébresztőt. Máskor egy zümmögés, egy csengés, vagy csak egy illúzió vezérel minket – és ezek a megszakítások költségesek.

Kutatások szerint ha egy percre is elterelődik a figyelmünk egy feladatról (például a munkáról) , az megzavarhatja a rövid távú memóriánkat , és elfelejthetjük a gondolatainkat vagy szándékainkat. Mindössze 2,8 másodperces megszakítás után (ennyi idő alatt olvashatunk el egy szöveges üzenetet) kétszer annyi hibát követünk el egy összetett feladatban; 4,4 másodperc után (ennyi idő alatt írhatunk meg egyet) a hibáink megháromszorozódnak.

„Kerüljük el a technológiai világvége-jósok útját, mert nem látom, hogy valóban lehetséges lenne a technológia felszámolása.”

Blankson azonban a történet másik oldalát is el akarja mondani. „Arra biztatlak mindenkit, hogy kerülje el a technológia világvége-jósainak útját, mert nem látom, hogy valóban lehetséges lenne a technológia felszámolása, és nem hiszem, hogy a boldogság megtalálásához fel kellene számolnunk a technológiát” – írja.

Például a legtöbb internetfelhasználó azt mondja, hogy az e-mail javította a kapcsolatait a családjával (55 százalék) és a barátaival (66 százalék). Felünk találkozott már valakivel online, akivel később személyesen is kapcsolatba került, és az emberek 22 százaléka házas, jegyes vagy együtt él valakivel, akivel először az interneten találkozott (és ezek a kapcsolatok nem kevésbé stabilak, mint a „való világban” kialakultak).

Egy 2014-es tanulmány szerint a viselhető eszközöket viselő alkalmazottak 8,5 százalékkal produktívabbá és 3,5 százalékkal elégedettebbé válnak a munkájukkal – talán azért, mert megtanulnak többet mozogni, javítják a testtartásukat és a koncentrációjukat.

„A technológia nem egy méreganyag, amit ki kell ürítenünk a szervezetünkből – ez egy eszköz” – írja Blankson. „És egy olyan eszköz, amit meg kell tanulnunk hatékonyan használni.”

Hogyan használjuk tudatosan a technológiát

Blankson könyve tele van tippekkel arra vonatkozóan, hogyan lehet a technológia előnyeit jobban kihasználni, és hátrányait kevesebbet, valamint saját sikereiről és kudarcairól szóló történeteket is megoszt. A lényeg az, hogy tudatosan mérlegeljük, mikor, hogyan és miért használjuk a technológiát.

Egy tanulmányban a kutatók arra kérték a résztvevőket, hogy egy teljes hétig tartsák bekapcsolva, vagy kapcsolják ki az okostelefonjukon megjelenő értesítéseket. Azok, akik rendszeresen hallották a csengést, hiperaktívabbakról és figyelmetlenebbekről számoltak be, ami alacsonyabb termelékenységet és jólétet vetített előre.

A tanulság? Blankson szerint a legfontosabb értesítések kivételével az összes értesítést kapcsoljuk ki. (Én magam is régen kikapcsoltam a legtöbb értesítésem hangját, hagytam, hogy csendben ugorjanak fel, és ez önmagában sokkal békésebbé tette a napjaimat.)

Azok az emberek, akik ritkábban ellenőrzik az e-mailjeiket, kevésbé stresszesek.

Blankson azt is javasolja, hogy naponta mindössze háromszor ellenőrizzük az e-maileket, a közösségi médiát és a híreket. Kutatásokra hivatkozik, amelyek szerint azok az emberek, akik ritkábban ellenőrzik az e-mailjeiket, kevésbé stresszesek, és (viszont) jobban alszanak, mélyebb társas kapcsolatokat élnek át, és több értelmet találnak az életben.

Ha a kapcsolat megszakadásának gondolata nyugtalanító érzéssel tölt el, kérdezd meg magadtól, hogy miért, tanácsolja Blankson. Talán félsz a következményektől, ha nem teszed – a karrieredre vagy a magánéletedre nézve. Vagy talán az állandó multitasking elfoglaltnak és fontosnak érzed magad. „A megszakítások kívánatosnak és szükségesnek éreztetik magunkat, ami mámorítóvá és függőséget okozhat” – írja.

Végső soron sok technológiai megszakítás másoktól származik, és azért ragadják meg a figyelmünket, mert vágyunk a kapcsolatra – írja. Ugyanez a kapcsolat utáni vágy jó iránytűként szolgál számunkra: El kell fogadnunk a technológiát, amikor közelebb hoz minket egymáshoz, de meg kell változtatnunk a viselkedésünket, amikor az ellenkezőjét teszi.

Ez azt jelenti, hogy bizonyos időpontokban – mondjuk, amikor munkahelyi beszélgetést folytatunk – letesszük a telefonunkat és a laptopunkat, de máskor felvesszük őket. Blankson például arra ösztönzi a családokat, hogy osszák meg a hála pillanatait a Facebookon vagy az Instagramon, és tucatnyi alkalmazást ajánl, amelyek segítenek nekünk adakozóbb, empatikusabb polgárokká válni (lásd alább).

„Valóban boldogabbá és produktívabbá tesz ez a technológia?”

Amellett, hogy tudatosan mérlegeljük, mikor használunk technológiát, az is fontos, hogy tudatosan válasszuk ki, melyiket használjuk. Blankson szerint a technológia felhasználói három csoportba sorolhatók: az Elfogadók, akik szeretnek élvonalbeliek lenni; az Elfogadók, akik követik a mainstream trendeket; és az Ellenállók, akik nem tudnak vagy nem akarnak bizonyos technológiákat alkalmazni. Ha tudjuk, hova tartozunk, az segíthet eldönteni, hogy iPadet kell-e vennünk, letöltenünk a legújabb projektmenedzsment szoftvert, vagy aktivitáskövetőt kell-e használnunk.

A legfontosabb kérdés: „Valóban boldogabbá és produktívabbá tesz ez a technológia?” Természetesen ez egy nyilvánvaló kérdés, de nem mindig tesszük fel.

Végül Blankson megismétli azt a közhelyes tanácsot, hogy szánjunk időt a kikapcsolódásra. Az eszközeinktől való távolodás javíthatja a koncentrációnkat, segíthet a hatékonyabb együttműködésben, tanulásban és szocializálódásban . Egy kísérletben azok a koreai munkavállalók, akik telefonjuk nélkül tartottak szünetet, energikusabbnak és kevésbé érzelmileg kimerültnek érezték magukat utána, mint azok, akik magukkal hozták a telefonjukat, még akkor is, ha nem használták. A tanulmányok pedig most azt sugallják, hogy a modern gyerekeknek rendszeresen ki kell húzniuk magukat a konnektorból, hogy megkülönböztessék a valós világot a virtuálistól .

Technológiai életünk tele van apró döntésekkel.

Blankson könyve nem az első, amely azt állítja, hogy a technológia lehet jó vagy rossz, hogy attól függ, hogyan használjuk, és hogy tudatosabbnak kellene lennünk. De amit a vitához hozzátesz, az a jóllét gyökereinek mély megértése.

„Az apró, összefüggéstelennek és ártalmatlannak tűnő döntések a termelékenységünk, és végső soron a boldogságunk legnagyobb meghatározói” – írja. Technológiai életünk tele van apró döntésekkel – hozzászólni vagy nem szólni, be- vagy kikapcsolni, kapcsolatba lépni vagy csendben maradni. Mindannyian, apró napi szokásainkon és döntéseinken keresztül, meghatározzuk, hogy technológiai kultúránk boldog-e.