Wislawa Szymborska: Élet, miközben vársz

Egy tavaszi estén nem is olyan régen csatlakoztam a csodálatos Amanda Palmerhez a chicagói Old Town School of Folk Music kis és barátságos színpadán, és együtt olvastunk néhány lengyel költészetet a Map: Collected and Last Poems ( nyilvános könyvtár ) című filmből, amely a Nobel-díjas Wislawa munkája.   Szymborska (1923. július 2.–2012. február 1.), aki iránt mély vonzalmat és csodálatot osztunk.

Amikor Szymborskát 1996-ban irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki, „olyan költészetért, amely ironikus precizitással lehetővé teszi, hogy a történelmi és biológiai kontextus az emberi valóság töredékeiben kerüljön napvilágra”, a Nobel-bizottság joggal nevezte őt „a költészet Mozartjának”, de óvakodva attól, hogy költészetét megfosztja figyelemreméltó dimenzióitól, hozzátette, hogy az „egyúttal a dühtől is dühös”. Gyakran mondom, hogy ő nem más, mint Bach, az emberi szellem legfelsőbb varázslója.

Amanda korábban kölcsönadta gyönyörű hangját kedvenc Szymborska-versemnek, a „Lehetőségek”-nek , most pedig kölcsönzi egy másik kedvencnek ebből az utolsó kötetből, az „Élet, amíg vársz” – keserédes óda az élet megismételhetetlen pillanatainak láncolatához, amelyek mindegyike a mi-ha fraktál döntési fa utolsó pontja, amely a mi-ha-kérdéseket adja, amelyek hozzáadódnak az ösztönünkhöz és az ösztönünkhöz. találkozunk önmagunkkal válásunk folytonossága mentén.

Kérjük, élvezze:

ötletválasztó · Amanda Palmer elolvassa Wislawa Szymborska "Life While-You-Wait" című művét

ÉLET MÉG-VÁROK

Élet, amíg vársz.
Előadás próba nélkül.
Változás nélküli karosszéria.
Fej előre gondolkodás nélkül.

Semmit sem tudok a szerepemről.
Csak azt tudom, hogy az enyém. Nem tudom cserélni.

Helyben kell tippelnem
amiről ez a darab szól.

Rosszul felkészülve az élet kiváltságára,
Alig tudom követni azt a tempót, amit az akció megkíván.
Improvizálok, bár irtózom az improvizációtól.
Minden lépésnél belebotlok saját tudatlanságomba.
Nem tudom titkolni a szénamagos modoromat.
Az ösztöneim a boldog hisztihez szólnak.
A színpadi ijedtség kifogásokat jelent számomra, ami jobban megaláz.
Az enyhítő körülmények kegyetlennek tűnnek.

Szavak és impulzusok, amelyeket nem tudsz visszavenni,
csillagok, amiket soha nem fogsz megszámolni,
a karaktered, mint egy esőkabát, megnyomod futás közben –
mindezen váratlanság szánalmas következményei.

Ha csak egy szerdával előtte próbálhatnék,
vagy ismételje meg egyetlen eltelt csütörtököt!
De jön a péntek egy olyan forgatókönyvvel, amelyet még nem láttam.
Igazságos-e, kérdezem
(kicsit rekedtes a hangom,
mivel még a torkomat sem tudtam megköszörülni a színpadon kívül).

Téved, ha azt gondolná, hogy ez csak egy pofonegyszerű kvíz
rögtönzött szállásokon vették. Ó nem.
A forgatáson állok, és látom, milyen erős.
A kellékek meglepően pontosak.
A színpadot forgató gép még régebb óta létezik.
A legtávolabbi galaxisokat bekapcsolták.
Ó, nem, ez nem kérdés, ez lesz a premier.
És bármit is csinálok
örökre az lesz, amit tettem.

A Clare Cavanagh és Stanislaw Baranczak által fordított térkép: Összegyűjtött és utolsó versek 464 oldalas összességében hatalmas szépségű mű. Egészítsd ki Amanda „Lehetőségek” című elbűvölő olvasmányával – művészete, akárcsak a Brain Pickings , ingyenes, és adományokból lehetséges. Valójában egy egész fantasztikus könyvet írt a pártfogás kölcsönös méltóságteljes és örömteli ajándékáról.